Nem volt még a világon ekkora vörösiszap-katasztrófa

Sehol a világon nem történt még akkora vörösiszap-katasztrófa, mint amikor kedden átszakadt az ajkai timföldgyár tározójának gátja, és a mérgező iszap több falut elöntött – állítják egybehangzóan szakértők. Emiatt bizonytalan mindenféle előrejelzés a várható rövid- és hosszú távú környezeti hatásokról is.

A vörösiszap tárolása és felhasználása nagyjából 120 éve jelent problémát az iparnak. Az elmúlt pár évtizedben ugyan próbálkoznak világszerte olyan technológiákkal, amelyek a vörösiszapot vagy az abból kinyerhető nyersanyagokat felhasználnák az iparban, de igazán kiforrott és hatékony megoldás máig nem született.

Ennek egyik fő oka, hogy a bauxit, és ezzel együtt a vörösiszap összetétele is más minden lelőhelyen, és attól függően lehet mit kezdeni vele, hogy éppen a nátrium-, vas-, vagy titántartalma magas-e (a vörösiszap típusairól és a hasznosítás kémiai problémáiról itt olvashat részletesebben).

A vörösiszappal a sajtóban elterjedt hírekkel ellentétben nem az a gond, hogy mérgező nehézfémek vagy ólom lenne benne – ugyan ezek tényleg kimutathatók a vörösiszapban, de a koncentrációjuk annyira alacsony, hogy az nem jelent veszélyt. Hasonló a helyzet a radioaktivitással is. A vörösiszap valóban radioaktív (sőt már az alapanyag bauxit is az), de a sugárzása bőven alacsonyabb, mint ami már problémát jelentene, mondta el kérdésünkre egy neve elhallgatását kérő timföldtechnológus vegyészmérnök szakértő.

A gond valójában nem is az iszappal vagy az abban megtalálható, önmagukban nem mérgező összetevőkkel van, hanem az alkalmazott tárolási módszerrel járó, szennyezett vízzel. Az úgynevezett nedves vörösiszap-tárolásnál minden tonna iszaphoz 2-3 köbméter erősen lúgos folyadék tartozik.

A kémhatást a pH-skálán mérik a kémiában, a hetes érték jelzi a semleges kémhatást, ilyen például a desztillált víz. Hetes alatt savas, felette lúgos a kémhatás, a skála logaritmikus, vagyis egy értéknyi változás tízszeres koncentrációt jelent a gyakorlatban. A veszélyes anyagok szállításának nemzetközi szabályait meghatározó bázeli egyezmény 11,5-ös pH-érték felett tekint egy lúgos anyagot veszélyesnek. Az ajkai tározóból kiömlött vörösiszap pH-értéke 13 (összehasonlításként a tömény hipó pH-ja 12), ami azt jelenti, hogy egymilliószor lúgosabb a víznél.

A lúg semlegesítésére léteznek technológiák, a vízbe került lúgos szennyezést savval, a földbe kerültet pedig gipsszel szokták hatástalanítani. A természetbe kerülve a lúg fokozatosan felhígul, ahogy vízzel érintkezik, azonban amíg ez a folyamat tart, maró hatása kipusztíthatja a növényzetet az érintett területen. Mivel ilyen jellegű katasztrófa még soha nem járt gátszakadással és települések elárasztásával, a szakértők semmi biztosat nem tudnak arról mondani, hogy a lúg hatása a környezetre meddig és milyen formában lesz érezhető.