A óceánban ma már nagyon sok műanyag található, amelyet Great Pacific Garbage Patchként, azaz a Nagy csendes-óceáni szemétfoltként is emlegetnek a kutatók. Egy amerikai óceánkutató intézet tanulmánya szerint a szeméthalom mennyisége százszorosára nőtt a hetvenes évek óta. A riasztó eredmények nyomást gyakorolhatnak Kaliforniára és a többi, partvonallal rendelkező amerikai államra, hogy végre tegyenek valamit az elhatalmasodó műanyag szeméthalmok ellen.
„Nagyon meglepődtünk, ez hatalmas emelkedés. Már 1970-ben is találtak műanyagot az óceánban, és néhányan már akkor is megkongatták a vészharangokat. Ehhez képest a helyzet most teljesen kiábrándító” – kommentálta az eredményeket Miriam Goldstein, a Scripps Institution of Oceanography Phd-hallgatója, a tanulmány vezető szerzője.
Egy 2009-ben a Scripps kutatói kiterjedt vízmintákat vettek egy ezer mérföldes szakaszról Kalifornia nyugati részén. Az így kapott adatokat összehasonlították a megelőző kutatások mintáival, amelyből a legrégebbi 1972-es volt. Amíg a negyven évvel ezelőtti mintákban egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés műanyagot találtak, a Csendes-óceán északi részének hatalmas területei most milliárdnyi, apró, konfettihez hasonló műanyagdarabkával van tele. Mindez az óceánba jutott szemétből származik, amelyet aztán a szél és a hullámzás tör apró darabokra.
Az apró darabkák nagyon közel a felszínhez, vagy a felszínen úsznak, ahol megeszik a cápák, tengeri teknősök és egyéb tengeri állatok, mert azt hiszik, táplálék. A legutóbbi minták azt mutatják, hogy a szeméthalom nem méretében nőtt meg igazán, hanem sűrűségében: egy köbméteren most százszor annyi műanyagdarab van, mint a hetvenes években.
Felboríthatja a táplálékláncot
Biology Letters online kiadásában szerdán megjelent tanulmány azt is vizsgálja, hogyan befolyásolja a szemét a táplálkozási láncot. Goldstein és a társszerzők, Marci Rosenberg a University of Californiatól, és Lanna Cheng, a Scripps biológusa egyre több molnárpoloska-petét találnak.
A rovarok normál esetben fadarabba, tollakba és egyéb, a természetben előforduló, a víz felszínén lebegő dologba rakják petéiket. Az egyre több műanyag miatt viszont új helyet találtak. Azt egyelőre nem tudni pontosan, ez mivel jár, azonban mivel a rovarok zooplanktont és lárvákat esznek, populációrobbanásuk táplálékcsökkenést eredményezhet más állatok, például a halak és a teknősök számára, amelyek ugyanezt fogyasztják. Viszont több rovar több élelmet jelenthet azoknak az állatoknak, akik őket fogyasztják.
A mostani tanulmány egy tavalyi folytatása, amelyben a tudósok kimutatták, hogy a műanyaggal szennyezett terülten kifogott halak közül 10-ből 9-nek műanyag volt a bélcsatornájában. Goldstein szerint az óceán megtisztítása gyakorlatilag lehetetlen, akkora kiterjedésű már a szeméthalom: „A legtöbb területen dolgozó ember egyetért abban, hogy a megelőzés a legfontosabb. Ha már bejutott a műanyag az óceánba, nagyon nehéz és drága kivenni onnan”.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
