A cápák, úgy tűnik, nem szeretik az emberhúst. A cápatámadások elenyésző hányada során ette meg végül áldozatát a cápa - nem úgy, mint a szárazföldi ragadozók, például a tigris vagy az oroszlán. Az ember ugyanis elég csontos, mondjuk egy hájas fókához képest. A cápa általában, miután megharapja az embert - és rájön, hogy nem a legtáplálóbb étel -, odébbáll. Sajnos azonban ez az egyetlen harapás is könnyen halálosnak bizonyulhat a vérveszteség miatt.
A Nemzetközi Cápatámadási Adatbázis szerint 2007-ben csupán egy halálos cápatámadás történt. 2000 és 2007 között évente átlagosan öt haláleset fordult elő. Az adatbázis honlapján olvasható, hogy nagyobb az esélye annak, hogy például közúti balesetben haljon meg az ember, amíg a tengerhez ér.
A cápatámadások zöme nem is a hírhedt ausztráliai vizekben történik, hanem Észak-Amerika, ezen belül is leginkább Florida partjai előtt. 2007-ben ott ötven esetben támadott cápa emberre, míg Ausztráliában csupán tizenhárom alkalommal, és ezek közül egy sem volt halálos. Florida és Ausztrália között az a nagy különbség, hogy utóbbi cápái sokkal nagyobbak, így több a halálos támadás. 1990 és 2007 között Ausztrália tizenkilenc, Florida csupán négy ilyen esetet mutathatott fel.
Mivel egyre többen és hosszabb ideig keresik fel a tengerpartot, több támadástól is kell tartanunk. A cápapopuláció azonban hanyatlik - ez elméletileg csökkentené az ember és a cápa találkozásának esélyét. Ausztrália partjai előtt ugyanakkor egyre több cápa figyelhető meg az elmúlt években, a partmenti vizek ugyanis tisztábbak, így a cápák a parthoz közelebb vadásznak. Az emberre csupán mintegy kéttucatnyi cápafaj jelenthet veszélyt méreténél és fogainál fogva. Ezek közül is legagresszívabb a fehér cápa, a szirti cápa, a tigriscápa és a pörölycápa - az ausztrál esetek zömében ezek a fajok voltak a tettesek. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokról vezetett listája harminc cápafajt sorol fel, köztük a fehér cápát.