Az egykori reaktor környékén a madarak ösztönösen elkerülik a sugárszennyezett területeket. A tudósok egyelőre nem találják a beépített Geiger-Müller számlálót.
Francia kutatók az 1986-ben felrobbant atomreaktortól három kilométerre fekvő erdőben tanulmányozták a madarak fészkelési szokásait, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kísérlet alanyai (7700 széncinege és kormos légykapó) valamilyen módon érzékelik a környezetük sugárszennyezettségi szintjét.
Stalker-madarak
A húsz éve történt katasztrófakor súlyos sugárszennyezést szenvedett Vörös Erdőben kétszáz madáretetőt helyeztek ki a tudósok, hasonló környezetben, hasonló fákon, hasonló táplálékkal, de olyan helyeken, ahol nagy mértékben eltér a háttérsugárzás mértéke. A madarak ösztönösen azokat az etetőket választották, ahol a sugárzás alacsonyabb volt; de hogy honnan tudták, melyek ezek, arra a kutatók egyelőre nem tudnak választ adni. A kísérletet a helyi madarak után megismételték Spanyolországból, Olaszországból és Dániából származókkal is, de az eredmény nem változott.
A sugárzás a legkisebb baj?
A kutatócsoport 2000 óta tanulmányozza Csernobil környékén az élővilágot, és arra jutottak, hogy bár helyi növények és állatok esetében háromszor nagyobb a genetikai elváltozások, mutációk előfordulási sűrűsége, mint általában, a nukleáris katasztrófa hosszú távon kisebb kárt tett az élővilágban mint az emberi tevékenységek, például a gépesített mezőgazdasági termelés.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
