Ideje megbékélni az atomerőművekkel?

Divatos téma lett az energetika, baráti beszélgetésekbe, falusi kocsmákba is beszivárognak a szélerőművek, fúziós reaktorok, megújuló energiaforrások. Nem csoda, hogy a Central European Business Centre Energetika 2008 nevű rendezvényére minden hely elkelt, még úgy is, hogy 98 ezer forint volt a részvételi díj.

Túl nagy csönd

Miniszterek, szakállamtitkárok, vállalati vezetők gyűltek össze a Gerbeaud házban, hogy két sütemény közt megbeszéljék egymással, merre kéne haladnia a hazai energetikai szektornak. Ami ugye több sebből vérzik. Gázfüggőségünk egyedülálló, ki vagyunk szolgáltatva Oroszországnak, erőműveink jelentős része környezetszennyező, fosszilis energiahordozókat éget el, ami tovább erősíti az üvegházhatást, ráadásul a megújuló energiaforrások tekintetében sem állunk valami fényesen.

A rendezvényt Dr. Szabó Pál, közlekedési, hírközlési és energetikai miniszter nyitotta, aki szerint túlságosan nagy a csend a nukleáris energetika körül. Nem csoda, ahogy az egy korábbi nemzetközi konferencián is elhangzott, még mindig nem szalonképes erőműtípusról van szó, jelentős részben persze Csernobil miatt. Hiába állnak készen a harmadik generációs, hatékonyabb, hosszabban üzemképes, ezért összességében olcsóbb és biztonságosabb reaktorok, a szakértők gyakran kerülik a témát, nem akarnak konfrontálódni a lakossággal és a zöldekkel.

Szabó Pál szerint India viszont pont a napokban jelentette be, hogy szeretne egy, a franciaországihoz hasonló struktúrát kiépíteni, tehát jelentős részben nukleáris erőművekkel fedezné a villamosenergia-szükségletét az ország. Szabó Pál szerint beszélnünk kell arról, hogy a 2020-as 2030-as évekre a jelenleginél sokkal hangsúlyosabb szerepet kell kapniuk az atomerőműveknek Európában is, amennyiben teljesíteni kívánjuk a Kiotói jegyzőkönyvben vállaltakat. Éppen ezért elkerülhetetlen a Paksi erőmű élettartalmának meghosszabbítása, hogy az a harmincas évekig működőképes maradjon, persze az átalakításokat a zöldek figyelembevételével végzik majd el.

De a megújuló energiaforrások is szóba kerültek, amik nemcsak környezetvédelmi szempontból fontosak, de a hazai ellátás biztonságának is jót tesz a diverzifikált piac, mondta el a miniszter.

Zöld és zöldebb

Persze megújuló és megújuló közt is van különbség, a magyar modell például nem éppen zöld. Jelenleg a teljes villamosenergia-felhasználás 4,5 százaléka érkezik megújuló forrásból, ami 2020-ra elvileg 13 százalékig emelkedik egy EU-s megállapodás értelmében, a hazai megújuló erőművek jelentős részben azonban biomassza-alapúak, azaz szén helyett fát égetnek el. A szélerőművek, naperőművek szerepe jelenleg elhanyagolható.

Az energetikai miniszter szerint a megújuló energiaforrásokat használó erőművek építésénél figyelembe kell venni, hogy azok mekkora többletterhet jelentenek a lakosságnak, szerinte ugyanis óriási erőfeszítést igényel akárcsak egy egyszázalékos részarány-növekedés is. A kiszámíthatatlan erőforrások ráadásul komoly nehézséget jelentenek rendszerirányítási szempontból. Szabó Pál szerint a szélkerekek például hasznos szerkezetek, jelenleg 330 megawattnyi kapacitásra van engedély Magyarországon (eddig körülbelül 210 megawatt épült meg), de az ausztriai szintet nem érjük el egykönnyen. Bár a miniszter ezer megawattos kapacitást is elképzelhetőnek tart, figyelembe kell venni, hogy miként védjük ki a szélingadozást. Ausztriában egyszerű a megoldás: amikor maximális fordulatszámon üzemelnek a lapátok, lekapcsolják a vízerőműveket, nálunk viszont szénerőműveket vagy Paksot kellene lelőni a csúcsidőszakokra, ami óriási költségekkel járna. Hiába van tehát szelünk, egyszerűen nem olyanok az adottságaink, mint Ausztriának, és a többletkiadást a miniszter szerint biztosan nem vállalja a magyar költségvetés.

Ha a megújuló és zöld energiaforrások elterjedésének több akadálya is van itthon, óriási eredményeket lehetne elérni a fogyasztás csökkentésével is, hiszen mint az konferencián több előadó szájából is elhangzott: az a legzöldebb energia, amit meg sem kell termelni. A magyar társadalom viszont a fogyasztás csökkentésére sincs felkészülve. Szabó Pál szerint nyilvánvaló, hogy a panellakások energiafogyasztása a rossz szigetelés miatt kétszerese a szükségesnek, de a probléma megoldására sem a költségvetésnek, sem a lakosoknak nincs pénze. Bár az állami támogatás eléri a 30 százalékot, hiába ajánlanak fel lakásonként 120 ezer forintot, az emberek azt kérdezik, hol a többi 280 ezer a szigeteléshez. Az ilyen költségek fedezésére is szolgálna a Robin Hood adó, ami a miniszter szerint szakmailag ugyan vitatható, de az árambizniszben érdekelt cégeknek egyszerűen segíteniük kell, hogy a kormány kezelni tudjon egy olyan helyzetet, amire máskülönben nem lenne képes. Az extranyereségből futnia kell, mondta.

Szembesítés

Dr. Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezetője szerint viszont nem kéne túlértékelni az energetikai szektor szerepét, hiszen például az olajárrobbanás sem volt olyan komoly hatással a világgazdaságra, mint az amerikai hitelpiaci válság, amit alig néhány száz ember felelőtlen döntéseivel sikerült előidézni. Persze nem szabad alulértékelni a szektort, hiszen az olajár növekedése komoly hatással van a gazdasági növekedésre, de a mostani 150 dolláros hordónkénti ár reálértéken nem magasabb, mint az 1978-as olajárcsúcs, ami viszont 1999-re 8 dollárig csökkent. A múltban lejátszódott folyamat azonban nem jelenti azt, hogy hasonló visszaesésre kell számítani a jövőben is, inkább az olaj értéke és ára kezdett el közeledni egymáshoz, a mostani árszínvonal tartósnak ígérkezik, éppen ezért kezelni kell.

Tóth Levente, a T-Systems igazgatója szerint óriási eredményeket lehetne elérni már azzal is, ha a fogyasztóban tudatosítanák a kiadásokat. "Amikor megnyomjuk az autó gázpedálját, és a kijelzőn megjelenik, hogy 30 literre ugrott a fogyasztás, visszaveszünk a tempóból. Hasonló eredményt lehetne elérni, ha a fogyasztó tudná, hogy mennyivel csökkenhet a fűtésszámlája, ha a beállított hőmérsékletet 24-ről 21 Celsius fokra veszi vissza" - mondta.

Kaderják Péter, a Corvinus Egyetem kutatóközpont vezetője szerint is tenni kell valamit a fogyasztás, különösen a gázimportfüggőség csökkentése érdekében, bár szerinte a gáz önmagában kiegyensúlyozott, jó energiaforrás, a kiszolgáltatottság viszont semmiképp nem előnyös, vissza kell fogni magunkat. Ehhez képest húsz éve növekedésben vagyunk: míg 1990-ben csak 31, 2004-ben már 45 százalékos volt a gáz részesedése a hazai tüzelőanyag-felhasználásban, míg a villamos-energiatermelésben 16-ról 35 százalékra nőtt az energiaforrás részaránya. Az egységnyi GDP előállításához szükséges gázmennyiség hatszoros az uniós átlaghoz képest, a háztartások fűtése kilencven százalékban gázból van megoldva, pedig 2006 januárja óta a támogatás nélküli lakossági költség 60 százalékkal nőtt.

Mindenesetre a kutató szerint nem szerencsés, hogy ma a gázfogyasztást (gázártámogatással) és a gázfogyasztás csökkentését (panelfelújítással) is támogatja a magyar állam, így kétszeresen dobja ki a pénzt az ablakon. Kaderják úgy véli, hogy a támogatottak körét drasztikusan csökkenteni kell, hiszen ma hárommillió lakásból kétmillió kap valamilyen gázártámogatást, ami nem segíti a probléma megoldását, csak a konzerválását. De a központi költségvetésből ötvenmilliárdos támogatást osztanak 2008-ban a kapcsolt villamosenergia-termelésre is, a gáz tehát mindenhol állami pénzekből folyik, mégis egyre drágább. Kaderják nem érti, hogy eddig miért tiltotta a hazai szabályozás, hogy a tömbházak fűtéskorszerűsítése után az épületek valamilyen megújuló energiaforrásra álljanak át, hiszen a hazai geotermikus források komoly lehetőségeket biztosítanak, ráadásul környezetbarát megoldást kínálna a problémára. Ez a tiltás azonban várhatóan eltűnik a hazai szabályozásból.

Erőmű erőmű hátán

Tari Gábor, a MAVIR Zrt. vezérigazgatója szerint egy dolog biztos: 2025-ig 7 ezer megawattnyi kapacitást biztosító erőműépítésbe kell kezdeni, mert növekedik a terhelés, csökken az import és több aktív erőmű lép olyan korba, hogy le kell állítani. Mivel jelenleg 9 ezer megawatt körül van a hazai teljesítőképesség, jelentős változásra lehet számítani: a 2025-ös, várhatóan 12 ezer megawattos teljesítőképesség hatvan százalékát olyan erőművek adják majd, amik csak ezután épülnek meg. Tari szerint fontos a szénerőművek és a földgázerőművek fejlesztése, de talán még nagyobb szerep jut a megújuló erőműveknek és a hasadóanyagnak, például a Paksi Atomerőmű bővítésével. Több forgatókönyv is létezik, van, amelyik inkább a nukleáris energiára, másik a megújulókra épít. Tari szerint elképzelhető, hogy 2025-re 900 megawattra nő a szélerőművek kapacitása, de a naperőműveknél akár 150-szeres növekedés is elképzelhető. Igaz, ez még mindig csak 150 megawattot jelentene.