Megmentené a Google a bolygót

Nagyjából mindenkit sokkolt pénteken a Google a Clean Energy 2030 projekttel. A dolgozat szerint 4,4 billió dollárból ötven százalékkal lehetne csökkenteni az Egyesült Államok károsanyag-kibocsátását, az energiaellátás kétharmadát-háromnegyedét megújuló energiaforrásokra lehetne építeni, és negyedével vissza lehetne fogni az energiafogyasztást.

Na most nem az a lényeg, hogy a terv eredeti formájában megvalósul-e, hanem hogy a világ egyik legsikeresebb cége megvalósíthatónak tartja azt. Ráadásul mindez nem is kerülne vészesen sokba.

Egy százalék

Persze 4,4 ezermilliárd dollár elsőre óriási összegnek hangzik, hiszen az 786 ezermilliárd forint, ami viszont már nem olyan mellbevágó, ha az amerikai gazdaság erejét vesszük figyelembe. Az USA GDP-je jelenleg körülbelül 14 ezermilliárd dollár évente, ami csak kétszázalékos éves növekedéssel számolva is 25 ezermilliárdig emelkedne 2030-ra. Ebben az időszakban körülbelül 450 ezermilliárd dollárnyi terméket hoznak létre a szorgalmas amerikai dolgozók, a GPD-nek tehát csak egy százalékát kéne a Clean Energy-re fordítani, és máris megoldódna minden: 710 gigawattnyi megújuló-energia-kapacitást húzna fel az ország, főleg a szél, a nap és a Föld hőjének erejére támaszkodva, a 2030-ban eladott autók 90 százaléka már hibrid lenne és a forgalomban lévő autók 42 százalékára mondhatnánk, hogy környezetkímélő.

Szép, komplex rendszer, ami nem önmagában szemléli az eseményeket, ami azért fontos, mert ha az energetikai korszerűsítést darabokra szedjük, értelmetlenné válik. Gondoljunk csak az autógyártókra, amik úgy mutatják be elektromos hajtású járműveiket, hogy közben nem mondják meg, honnan jöjjön az áram. Ha máról holnapra környezetbarát autók lepnék el az utcákat, csak annyi történne, hogy a szmogot áthelyeznénk vidékre, a tank helyett az erőművekbe töltenénk a benzint, amik átalakítanák azt elektromossággá: a Föld így is, úgy is beledöglene a civilizációnkba.

Persze nem a gyártóknak kell megoldani a teljes lánc modernizációját. A kormányok viszont tökéletesen impotensnek mutatkoznak a probléma kezelésében, jó példa erre a héten Budapesten megrendezett Energetikai Konferencia, ahol a szakértők hosszasan tárgyaltak arról, hogy alternatív energiaforrásokra kell építeni a jövőt, majd a 2035-ig tartó terveket felmutatva kiderült, hogy nem változik semmi: továbbra is a gázra, a szénre és a kőolajra támaszkodunk. Persze az amerikai politika még ostobábban kezeli a kérdést, jellemzően még azt is vonakodik elismerni, hogy a szén-dioxid-kibocsátás és a globális felmelegedés közt bármiféle összefüggés lenne.

Erre a Google fogta magát és előállt azzal a tervvel, amivel a kormányoknak kellett volna. Nyilván nem véletlen, hogy az amerikai elnökválasztás előtt látott napvilágot a Clean Energy 2030, és ha elfogadjuk, hogy a Google nélkül már az elnöki székbe sem ülhet be senki, felfoghatjuk ezt egyfajta zsarolásnak is: vagy a projekt mellé állnak a jelöltek, vagy mehetnek a Yahoo-hoz támogatásért. Mondjuk soha rosszabb zsarolót.

Túl olcsó

Nagy kérdés persze, hogy megvalósítható-e a Google terve és hogy valóban belefér-e rongyos 4,4 billióba az átalakítás. Elsőre úgy tűnik, hogy ilyen irgalmatlan összegből azért ki kéne jönnie, de az amerikai energetikai és közlekedési szektor totális átalakítása sem olcsó.

Főleg, hogy rengeteg kiszámíthatatlan tényező van. Ott vannak rögtön az árak: a Google szerint Amerikának a meglévő 1,5 gigawattnyi napenergia-kapacitást 250 gigawattra kéne növelnie, ami megjósolhatatlan összegeket emésztene fel. Persze logikus a Naphoz nyúlni, hiszen a Föld területére több ezerszer annyi energia érkezik be, mint amennyiből fedezni lehetne a teljes bolygó szükségletét. Hogy még szemléletesebb legyen: elég lenne a 10 millió négyzetkilométeres USA-ból kábé tízezer négyzetkilométert lefedni napelemmel és az összes erőművet ki lehetne kapcsolni.

Na most a helyzet mégsem ilyen egyszerű, sőt, már a 250 gigawattos kapacitás kiépítése is komoly akadályokba ütközik. A napelemek ára ugyanis korántsem csökkent az elmúlt évtizedekben olyan mértékben, ahogy azt korábban gondolták, pont a már eddig is jelentős kereslet miatt, pedig jelenleg évente csak két gigawattnyi kapacitást gyártanak. Ehhez jönne hozzá az USA évi 11 gigawattos igénye 22 évig, ami még úgy is óriásinak tűnik, hogy folyton újabb napelemüzemek nyílnak világszerte. Persze a panelek hatásfoka folyamatosan nő, laboratóriumi körülmények közt vannak már az elterjedt napelemeknél háromszor hatékonyabbak is, de figyelembe kell venni, hogy ezekre az Európia Unió is pályázik, ami három év alatt tervezi megháromszorozni napelemes összkapacitását. A Google ugyan abban bízik, hogy az óriási igény növeli a beszállítók számát, így a versenyt is, ami az árak csökkenésével járhat (a napenergia jelenleg a legdrágábbak közt van), de ugyanígy megtörténhet, hogy a dolog fordítva sül el, és a kialakuló hiány inkább árfelhajtó tényezőként hat.

Lassú lapátok

De a szélerőművekre is nagy a kereslet Európában, jelenleg 100 gigawattnyi kapacitás van elszórtan a bolygón, aminek kábé a fele van a kontinensen, és alig 15 százaléka az Egyesült Államokban. Ezt húszszorozná meg a Google, összesen 380 gigawattra.

Csakhogy a szélerőműveknél már bonyolultabb a képlet, mint a naperőművek esetében, amikkel telepakolhatja a nevadai sivatagot a vállalat, senkit sem zavarnának és mindig adnák az áramot. A szélerőművek ugyanis sosem biztosítanak annyi energiát, amennyi a névleges kapacitásuk alapján gondolnánk, általában öttel kell osztani az eredményt. Mi következik ebből? Hát az, hogy ha sikerülne is többé-kevésbé úgy elhelyezni az erőműveket az országban, hogy összességében mindig ugyanannyi energiát termeljenek (tehát hogy átlagosan ugyanolyan erős szél érje őket), akkor is 1800 gigawattnyi kapacitást kéne telepíteni 22 év alatt, a jelenlegi világkapacitás 18-szorosát. Ráadásul a Google a széllel oldaná meg az energiaszükséglet harmadát, ami elég merész vállalkozás, tekintettel az energiaforrás kiszámíthatatlanságára: lehetetlen megjósolni, hogy mikor kezd fújni, mikor lesz túl erős, mikor gyengül el végleg. A cég 462 milliárd dollárt szán egy olyan rendszer kiépítésére, ami többé-kevésbé kezelni tudná ezt a problémát, de jó tudni, hogy ilyen méretben még sehol sem játszották ezt a játékot a világon.

Ha viszont a megtermelt energia zöld, logikusnak tűnik, hogy az elfogyasztása is az legyen, ilyen rendszerben az elektromos autók nem egyszerűen kívánatosak, hanem szükségesek is. Ráadásul már a mai technológiával is megvalósítható lenne a nagy ugrás, hiszen az autókat leggyakrabban munkába, vagy boltba járáshoz használjuk, az amerikaiak például átlagosan 53 kilométert tesznek meg naponta, míg a 2010-ben megjelenő hibridhajtású Chevrolet Volttal 64 kilométert lehet utazni a benzinmotor bekapcsolása nélkül, pont eleget tehát. Persze ha a tervek szerint a 2030-ban eladott 25 millió jármű 90 százaléka elektromos hajtású lesz, az óriási lendületet adhat a kutatásfejlesztésnek, az amúgy is nagy fordulatszámon üzemelő akkubiznisz meg valószínűleg tartani tudná a lépést az igényekkel.

Nyertes

Európa mindenesetre könnyen profitálhat az ügyből. A megújuló energiaforrások kiaknázására szakosodott cégek hagyományosan erősek itt, és évek óta próbálják meggyőzni a piacot arról, hogy bár egyelőre nem tűnik jó befektetésnek a zöldbiznisz, aki most technológiai előnyre tesz szert, óriásit kaszálhat majd, ha beüt a baj és az emberek kőolaj helyett szelet meg napot akarnak. Európa üzemei a legfejlettebbek a világon, és ha a Google átveri tervét az elnökön, kongresszuson, lobbicsoportokon, az amerikai népen, akkor a zöldenergetika tényleg a kontinens húzóágazata lehet.

Ennél is fontosabb maga a terv, az állóvíz felzavarása, az, hogy a Google akár hatással is lehet az energetikai átalakításra, és inkább a szakértők, mint a politikusok alakítsák a terveket. A döntést azonban már a kongresszus hozza, és ebben a formában biztos nem támogatja majd azt: túlságosan merész, túlságosan kiszámíthatatlan ahhoz, hogy a biztosra játszó, lobbicsoportoktól terhelt politikusok mellé álljanak.

Nem mintha bárki is kijelenthetné, hogy a Clean Energy 2030 megvalósíthatatlan, inkább annak bizonyítéka a projekt, hogy az emberiség mennyivel nagyobb ugrásokkal fejlődhetne, ha csak hosszútávon gondolkozna. Persze az amerikai szavazók lennének a legjobban felháborodva, ha hó végén négyszeres villanyszámlával kellene szembesülniük, vagy nem tudnák bekapcsolni a légkondit, mert Seattle-ben épp nem fúj a szél, és a rendszer még nem tudja kezelni az ingadozásokat.