Mi pusztítjuk el a Földet

Több energetikai konferencián is voltam az utóbbi években, össze se tudnám számolni, mennyin. Ezek közül viszont egyedül a mostani ígérte, hogy azonnali megoldást kínál a problémáinkra.

A Millenáris Teátrumban megrendezett Pozitív Energia című eseményen ugyanis nem a 2050-től üzemelő harmadik generációs atomerőművek, a csak papíron működő fúziós reaktorok, vagy a feltérképezhetetlen lobbiérdekektől nyomorék hazai megújuló energetika volt napirenden, hanem hogy mit tehetünk már ma délután a bolygó megmentése érdekében. Nem a politikusok, mérnökök, hanem mi. Ön.

A rendezvény speciális voltát mutatja, hogy sokkal kevesebb volt a KGST-s időket eszembe juttató öltönybe csomagolt, kopasz fején haját átfésülő tanácsadó, vállalatvezető, viszont volt egy rakás diák, celeb (esküszöm, előttem ült Bruce Willis), méhecske-lábú szemetesbe csomagolt mászkáló pénznyelő-automata-szerű izé, itt volt a hulladékokon zenélő Strokes zenekar, meg fejenként két bambuszpálca, amit a bejáratnál kaptunk, és amiket csak egyszer kellett összeütnünk, aztán mehettek a kukába. Szegény bambuszok.

Vigyük el a szomszédot

Az előadásokat Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem tanára nyitotta, aki a politikai kontroll hiánya miatt szabadon engedte a fantáziáját. Szerinte akkor lenne fenntartható a fejlődés, ha a következő években sokszorosára növelnénk a hatékonyságunkat, aminek több módja van. Például ha egy autót nemcsak egy ember használna, hanem hat-nyolc család is egymás közt elosztva, mindig megtöltve, már 10-20-szorosra növelhetnénk a hatékonyságunkat. Kerekes megidézte Adam Smith-t, aki szerint a kapitalista vállalkozó önző, éppen ezért hatékony, de a függetlenség felelősséggel is jár, amit talán a Teátrumban ücsörgő diákok már meg is értenek.

Scodnik Kinga, a Ma&Holnap újságírója az egyéni felelősség fontosságát hangsúlyozta, azt, hogy nem a törvényekre, politikusokra kell várni, hanem magunktól kell elkezdenünk spórolni az energiával. Elmondta, hogy már az óvodában környezetvédelemre kell tanítani a gyerekeket, mert a szemlélet kialakítását nem lehet elég korán kezdeni.

Szomolányi Katalin, a Magyar Telekom szakembere büszkén jelentette, hogy vállalata csoportszinten hat százalékkal csökkentette szén-dioxid-kibocsátását az elmúlt három évben. Meg hogy az MT olyan technológiákkal kísérletezik európai szinten az elsők között, mint a PEM-cellás, azaz hidrogénnel működő bázisállomás. Ebben az energiafelhasználás teljes egészében zöld. A PEM (Proton Exchange Membran) felületén a mindenhol jelen levő hidrogéngázból pozitív hidrogénionok és szabad elektronok keletkeznek, amiből villamos áram hozható létre, a folyamat mellékterméke meg a környezetbarát víz.

Ezzel a technológiával a bázisállomásokról száműzhetők a dízelgenerátorok, a klímaberendezések az akkumulátorok, de Szomolányi Katalin komoly előrelépésnek nevezte azt is, hogy a vállalatnál már ötven dolgozónak van hibridautója. A Magyar Telekom szakembere elmondta, hogy néhány cég tudatosan építi fel a fogyasztói társadalmat, hogy profitot generáljon, de nem nevezett meg egy céget sem a Magyar Telekom szakembere.

A bevezető után ebédszünet következett, volt idő begyűjteni a folyosón várakozó greenpeace-esek szórólapjait, meg elolvasni a falra függesztett információs paneleket. Ezekből kiderült, hogy egyetlen óra alatt annyi napenergia érkezik a Földre, ami nyolc évig fedezné az energiaszükségletünket, valamint hogy a megújuló energiaforrásokból származó energia háromezerszeresen képes fedezni az igényeinket. A jelenlegi technológiákkal azonban csak az energia egy százalékát tudjuk hasznosítani, ami összességében még így is hatszorosa a szükségleteknek.

Kiderült, hogy egy A-kategóriás hűtő harmadannyi energiát fogyaszt, mint egy C-s, hogy (miként azt Dr. Szabó Pál, közlekedési, hírközlési és energetikai miniszter is megemlítette) a rosszul szigetelt panelekben a fűtési energia hetven százaléka elveszik, hogy a napkollektor két éven belül megtermel annyi energiát, amennyibe előállítása került (miközben 20-30 évig működik) és hogy ez a szám a szélerőműveknél alig 4-7 hónap.

Miközben egy nyugdíjas környezet-fanatikus alsó kategóriás mobiljával fényképezte megállás nélkül a bugyiba és műanyagba csomagolt hoszteszlányt, a diákok Novák Péter vezetésével kreatív játékokon keresztül dolgozták fel a Föld pusztulásához vezető utat, illetve a folyamatok megállítását. Novák egyébként olyan profin és energikusan vezette a rendezvényt, hogy egy ponton komolyan arra gondoltam, rá kéne kötni a hálózatot és róla táplálni a hazai háztartásokat, jelenleg ő tűnik a legzöldebb kifogyhatatlan energiának a hazai piacon.

Itthonról hagymát

A kreatív játékok közben egy teremben kiállítók mutatták be, hogyan változtathatunk életünkön.

Például elhagyhatjuk a lámpát: a Solarspot egy nappali fényt vezető csőrendszer, segítségével eljuttathatjuk a napfényt az ablaktalan szobákba is. A Teátrum kültéri, de fedett színpadán volt egy demóház, amit ezzel a módszerrel világítottak be, nem mondom, hogy olvastam volna benne, de ha ilyenem lenne otthon, nem kéne felkapcsolnom a villanyt a spájzban, hogy megtaláljam a sarokba rejtett egy kilónyi vöröshagymát.

Aminek a szállítása kábé két és fél kiló szénd-dioxidot juttatott a légkörbe. Egy információs tábla szerint azzal, hogy Magyarországon is megtermő zöldségeket Ausztráliából, Kínából vagy Marokkóból vásárolunk, nemcsak a hazai mezőgazdaságnak teszünk rosszat, hiszen egy kiló termékhez egy-két kiló üvegházhatást keltő gáz is kapcsolódik a szállítás alatt. Ökológiai hátizsáknak nevezik ezt a puttonyt, amivel érdemes számolni bevásárlás előtt.

Azt persze nehéz ellenőrizni, hogy honnan került a répa az asztalra, a megmaradt növényi hulladékot viszont akár környezetbarát módon is eltüntethetjük a lakásból. A háztartási szemét harmada-fele komposztálható, tehát megfelelő kezelés után humusz készülhet belőle, szóval részesei lehetünk a természet csodálatos körforgásának. Engem a nyírbátori biogáz-erőmű óta rabul ejtenek az olyan egyenletek, amiknek az egyik végén egy döglött tehén, a másikon meg egy felkapcsolt lámpa van, na, a megvásárolható komposztáló berendezés is valami hasonló.