Egy öt kilométeres üstökös csapódott be az Indiai-óceán déli részén ötezer évvel ezelőtt; az ezt követő szökőár miatt került be szinte minden tengerparton élő nép mitológiájába az özönvíz motívuma - állítja Bruce Masse, amerikai kutató, a Los Alamos National Laboratory archeológusa.
Dr. Masse a bibliai Noé bárkája-történet mellett 175 mitológiai özönvíz-történetet kutatott fel, ezekből összesen kettő határozta meg megbízhatóan az esemény időpontját. Egy hindu legenda öt csillag együttállásának idejére (ami ötezer évenként csupán egyszer jön létre) teszi a szökőárat, míg egy kínai mítosz Nu Wa császár uralkodásának időszakára. A két esemény időpontja egybevág: időszámításunk előtt 2807 az özönvíz éve.
Nyomozás a Google Erath-ön
Masse, és a hasonló kutatást végző Holocene Impact Working Group kutatócsoport műholdas felvételek alapján (többek között a Google Earth adatbázisát használva) próbált bizonyítékokat találni a szökőárra, és ezek által meghatározni a becsapódás helyét. Jellegzetes ék alakú formákat kerestek tengerparti szakaszokon, amiket a cunami szárazföldre betörő hullámai hozhattak létre. Ilyeneket leginkább Afrika és Dél-Ázsia partjainál találtak (a legtöbbet Madagaszkár szigetén, ahol ráadásul mélytengeri eredetű fosszíliákat is találtak ezeken a helyeken). Hasonló képződményeket lehetnek Norvégia partjainál is, amiket egy 7200 évvel ezelőtti szökőár hozott létre.
A szarvas démon
Masse elmélete szerint tehát a becsapódás az Indiai-óceán déli részén történt, nagyjából ötezer évvel ezelőtt. Az üstökös átmérője öt kilométer lehetett, a becsapódás pedig 200 méteres hullámokkal járó cunamit és pusztító hurrikánokat gerjesztett, az ütközés által az atmoszférába juttatott vízgőz és por pedig napokra sötétségbe borította a bolygót. Ez szinte pontosan megegyezik a Gilgames eposz leírásával, ahol a mezopotámiai hős az özönvíz előtt a horizonton egy fekete füstoszlopot lát, majd egy hétre elsötétül az ég, és szörnyű viharok dúlnak.
A mitológiák Kínáról Dél-Amerikáig több esetben írnak le az özönvíz előfutáraként egy szarvas égi szörnyet - a cunamielmélet szerint ez maga az üstökös, ami a Napot megkerülve, a napszél hatására a csóváját maga előtt tartva közelít a Föld felé.
A tudományos világ elég vegyesen fogadta az elméletet, sokak szerint egy ilyen becsapódásnak a tengerfenéken is látványos nyomainak kellene lenni, üvegszerűen megolvadt kőzettel és más jellegzetességekkel - ami nem illik a Messe szerint a becsapódás által létrehozott Burckle-kráterre. A kutatócsoport most a madagaszkári leletekben talált tengeri eredetű üledék szénizotópos kormeghatározásával folytatja a munkát.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
