A szivárvány kialakulásához pára szükséges, így főleg felhős időben alakul ki, illetve kisebb szivárványok születhetnek vízesések vagy hullámverés párájában is. A jelenség akkor alakul ki, ha a vízcseppeket a napfény alacsony szögből éri: a fény ekkor prizmaszerűen megtörik és spektrumára bomlik. A fehér fény áthalad a páracseppeken, majd többször megtörve visszaverődik. A törés mértéke függ a víz törésmutatójától és a fény hullámhosszától is. Mivel ritkán fordul elő, hogy egyenletes a levegő páratartalma és még a napsugarak is megfelelő szögben esnek a vízcseppekre, teljes szivárvány ritkán alakul ki. Hétfőn Újpest felett alakult ki ilyen jelenség, napnak háttal állva gyönyörűen meg lehetett figyelni a teljes ívet.
A szivárvány több ókori nép mitológiájában is szerepel. A görögöknél az istenek hírnöke, Írisz istennő közlekedik a szivárványon az ég és a föld között, a hindu regékben Indra, a villám és az eső istenének íja. A legismertebb szivárványos legenda az íreké: a mítoszok szerint az ír manók (leprechaunok) a szivárvány tövébe rejtették kincseiket.