További Környezet cikkek
A vérmétely nevű veszélyes parazita hordozására képes trópusi csigafaj első európai megtelepedéséről számolt be novemberi számában az Emerging Infectious Diseases nemzetközi járványügyi szakfolyóirat – írja a Magyar Természettudományi Múzeum sajtóközleménye. Az állat évek óta él Romániában, alig 50 kilométerre a magyar határtól.
A Biomphalaria tenagophila nevű tányércsigafaj populációjára véletlenül bukkant rá két zoológus, dr. Fehér Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum) és Deli Tamás (Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága). A tudósok a magyar-román határtól 50 kilométerre levő, Bihar megyei Robogány (Robogani) melegvízű forrásának kifolyójában egy endemikus és azóta már feltehetően kipusztult faj egyedei után kutattak, amikor megtalálták a csigát. Az általuk begyűjtött egyedeket dr. Majoros Gábor és dr. Földvári Gábor parazitológusok azonosították anatómiai és molekuláris biológiai módszerekkel a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Parazitológiai és Állattani Tanszékén.
Potenciális veszély
A felfedezés jelentősége, hogy ez a csigafaj egyike a vérmételykór ismert köztigazdáinak (a köztigazda olyan organizmus, amelyben a parazita az életciklusának egy bizonyos szakaszában fejlődik). A vérmételykór (vagy más neveken bilharziózis vagy schistosomiazis) egy, a vérerekben megtelepedő laposféreg okozta megbetegedés, amely a malária után a legtöbb embert fertőző parazitás bántalom napjainkban. A vérmételykór jobbára csak a Föld meleg égövi területeire jellemző, miután a férgek lárvái életciklusuk egy bizonyos szakaszában olyan csigafajokban fejlődnek, amelyek csak a soha be nem fagyó, melegebb vizekben tudnak megélni.
Biomphalaria tenagophila
A betegséget okozó laposféreg lárváit eddig még szerencsére nem találták meg a robogányi csigákban, tehát a most felfedezett állomány nem jelent közvetlen közegészségügyi veszélyt. A testükben vérmételyt hordozó emberek azonban a világ minden táján megfordulhatnak, és a belőlük széklettel, vizelettel külvilágba jutott peték fertőzővé tehetik a vizekben élő Biomphalariákat. Robogányban a falusiak fürdésre és mosásra használják a forrást, ezért fokozott kockázatot jelent az állomány esetleges fertőződése. A most megtalált Biomphalaria populáció potenciális veszélyt jelenthet a vérmételykór európai terjedése szempontjából – figyelmeztet a sajtóközlemény.
Évek óta a szomszédban élnek
A csigákat először 2005-ben találták, azóta követik nyomon a populációt, ami stabilnak és életképesnek látszik – mondta az Indexnek dr. Fehér Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum Puhatestű Gyűjteményének kurátora. Korábban sem Európában, sem a mérsékelt égövben máshol nem bukkant még fel ez a csigafaj, és egyelőre nem ismert, hogy miként telepedhetett meg Robogányban. A Biomphalariát díszállatüzletekben sem lehet kapni, tudományos célú tenyészeteket viszont szoktak laboratóriumokban tartani, hogy a vérmétely fejlődését tanulmányozzák. Magyarországon nincs ilyen tenyészet.
Eddig is voltak példák arra, hogy a mérsékelt övi területeken megfelelő körülmények között (például langyosvizű forrásokban vagy üvegházakban) trópusi fajok telepedtek meg, ez az eset most arra figyelmeztet, hogy a trópusi jövevények között olyanok is lehetnek, amelyek járványügyi szempontból kockázatot jelentenek. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy fontos lenne felkészülnünk az ilyen fajok betelepülésének korai felismerésére és emiatt a hazai melegvizek élővilágának felmérését és rendszeres monitorozását javasolják.
Csigából emberbe
A vérmételykór terjesztői a Schistosoma nembe tartozó laposférgek. A most megtalált Biomphalaria csiga a Schistosoma mansoni faj köztigazdája, amely a betegség bélrendszert fertőző változatáért felelős és leginkább Dél- és Közép-Amerikában, illetve Afrikában terjedt el.
A féreg életciklusának elején az emberben élősködő kifejlett mételyek nőstényei a vérbe ürítik a petéiket, amelyek kifúrják az érfalat, és a belekbe vagy a húgyhólyagba jutnak, ahonnan a vizelettel és széklettel kijutnak a külvilágba. A külvilágban a petékből kikel az első lárva, amely ha olyan vízbe kerül, ahol él a köztigazda csigafaj, befúrja magát a csigába, és abban megsokszorozódva további lárvaalakokká alakul. Ezek a lárvák kifúrják magukat a csigából és a vízbe kerülnek. Az úszó lárvák a vízben fürdő, vagy egyszerűen csak a vízzel érintkező ember vagy állat bőrébe fúrják magukat, majd onnan az erekbe jutnak és a keringéssel eljutnak a megtelepedési helyükre, ahol ivarérett métellyé válnak. A hím és a nőstény mételyek párt képeznek, petéket termelnek, amelyek a véráramba jutnak és a ciklus kezdődik előről.
Egy kifejlett nőstény vérmétely 5-10 évig él az emberi szervezetben, a belek és a máj ereiben. A betegség első tünete viszkető kiütés ott, ahol az állatok a testbe jutottak. Néhány hét múlva láz jelentkezik, amit hidegrázás, hasi görcsök, véres hasmenés és izomfájdalmak kísérhetnek. A betegség krónikus gyulladásokat, máj- és lépmegnagyobbodást is okozhat. A vérmételykór gyógyszerrel kezelhető, de a fejlődő országokban erre sokszor nincs lehetőség. Egyes becslések szerint évente körülbelül 20 ezer ember halálához járul hozzá a vérmételykór.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
