A Mexikói-öbölben minden évben kialakuló "tengeri halálzóna" mérete idén megdöntheti az eddigi rekordot – írja a New Scientist. Az algák elszaporodnak az öbölben, és más élőlény számára nem marad oxigén.
A tengeri halálzónának nevezett környezeti anomália rendszeres jelenség a Mexikói-öbölben. A jelenség hátterében az algák elszaporodása áll: a halott algák a tengerfenékre süllyedve bomlani kezdenek és elnyelik az oxigént. A halálzóna kiterjedését fokozzák a folyók vizével a tengerbe ömlő szerves szennyezőanyagok (elsősorban különféle trágyák).
A minden évben kialakuló oxigénszegény terület méretét 1985 óta figyelik, a halálzóna 2002-ben és 2001-ben volt a legnagyobb (22015, illetve 20736 négyzetkilométer). A környezetvédő szakemberek célja legfeljebb 2500 négyzetmérföldre (kb. 6475 négyzetkilométer) redukálni az oxigénszegény terület méretét, de tavaly is a rekordot megközelítő volt a zóna nagysága (20461 négyzetkilométer).
Megdőlhet a rekord
Idén különösen rossz a helyzet, mert júniusban Amerika középnyugati részén heves esőzések és áradások voltak, amik rengeteg, elsősorban mezőgazdasági trágyából és műtrágyából származó nitrátot mostak bele az öbölbe. Eugene Taylor, a Louisianai Állami Egyetem kutatója kollégáival modellezte, hogy miként alakulhat idén a zóna mérete, és arra jutottak, hogy akár 28 ezer négyzetkilométeres is lehet, ami 27 százalékos növekedés a korábbi rekordhoz képest.
A Mexikói-öbölben lejátszódó folyamat egyébként nem egyedülálló. Az ENSZ szerint az intenzív mezőgazdasági termelés terjedésével a halálzónák egyre megszokottabbak lesznek. A 2003-ban kiadott Globális Környezetvédelmi Kilátások című könyv szerint az oxigénhiányos területek száma 1960 óta minden évtizedben megduplázódott.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
