Alapjaiban rázhatja meg a fizikát az amatőr időelmélet

Peter Lynds a Foundations of Physics Letters című fizikai szaklap augusztusi számában publikált tanulmányában azt a 2500 éves feltevést cáfolja meg, mely szerint a mozgást fel lehet fogni egymást követő, "fagyott" pillanatok sorozataként.

"Egy test mozgásában nincsenek precízen elkülöníthető pillanatok - foglalta össze a Space.com-nak elméletét Lynds. - És mivel a helyzete folyamatosan változik, azt soha nem is lehet meghatározni."

Paradoxonok

Lynds azt állítja, hogy elmélete megoldást kínál Zénón paradoxonaira is. Az i. e. ötödik században élt görög filozófus talán legismertebb paradoxonában azt vezeti le, hogy Akhilleusz, a leggyorsabb lábú görög hős nem tud leelőzni még egy teknőst sem, ha igazi sportemberként némi előnyt ad a hüllőnek. Mire ugyanis megteszi a köztük lévő távolság felét, addigra a teknős már arrébb vonszolta magát, és így tovább.

Zénón másik paradoxona szerint felesleges elindulni bárhova is, hiszen egy utazás során először az út felét kell megtenni, aztán a fennmaradó szakasz felét és így tovább, tehát valójában lehetetlen elérni az úticélig. Bár a valóságban ritkán látni vánszorgó teknősök után végtelen hosszú ideig rohanó futóbajnokokat, és Zénón számos érve később hibásnak bizonyult, ezek a paradoxonok máig foglalkoztatják a gondolkodókat.

Kézenfekvő

Lynds szerint a paradoxonok egy régi, helytelen feltételezésből adódnak. A filozófusok és a fizikusok ugyanis egyaránt azt feltételezik, hogy a mozgó testek helyzete pontosan meghatározható bármely pillanatban. Ez azonban nem igaz, állítja Lynds.

"Meg vagyok lepve, hogy erre korábban nem jöttek rá" - mondta, hiszen az elmélet számos részlete igen kézenfekvő. Lynds szerint "a nehézségek abból adódnak, hogy az emberek időpillanatokban gondolkodnak, és ezt kivetítik a világra is".

A cikk megjelenéséről tudósító sajtóközlemény idézi John Wheeler princetoni fizikust, aki dolgozott még Einsteinnel is. Wheeler azt írja, hogy csodálja Lynds "bátorságát", és hogy a fiatal gondolkodók "a múltban is gyakran tolták ki a fizika határait".

Alapvető félreértések?

Andrej Krenyikov, a svédországi Vaxjo Egyetem matematikaprofesszora, az írást közlő lap bírálója szerint Lynds munkája fontosságában megközelíti Einstein 1905-ös relativitáselméletét. Lynds egyébként csupán hat hónapig járt egyetemre, jelenleg egy médiaiskolában tanít, ezt a tanulmányt még három éve írta.

Egy másik bíráló viszont már az első két bekezdés alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szerző érvei alapvető "tudatlanságról vagy félreértésekről" árulkodnak. Ennek ellenére az írást leközölték, meg kell jegyezni azonban, hogy sokan úgy vélik: ez a lap azokat a cikkeket teszi közzé, amelyek nem jelenhetnek meg a rangosabb tudományos folyóiratokban.

Nehezen érthető

Lynds elmélete, mindettől függetlenül, joggal nevezhető újszerűnek: ha ugyanis - mint állítja - a fizikai folyamatok nem oszthatók diszkrét egységekre, akkor az idő valójában nem is telik, hiszen az idő múlása éppen ezeknek a - szerinte nem létező - pillanatoknak az egymásra következése.

Ennek ellenére természetesen az idő és a tér nincs "megfagyva", állítja, sőt szerinte éppen a pillanatok hiánya teszi lehetővé, hogy a világ úgy működjön, ahogy működik, például hogy az idő múlását figyelemmel lehessen kísérni az óramutató segítségével.

Arra korábbi egyetemi oktatója is emlékszik, hogy Lynds elképzelései az időről nehezen érthetőek voltak, de azt egyelőre nem lehet tudni, hogy az elmélettel kapcsolatban kialakul-e komolyabb tudományos vita. Lyndsnek egyébként több, még publikálatlan tanulmánya van, például a kozmológia és az idő vagy a tudatosság és az idő viszonyáról, illetve egy filozófiai írása az állításokról.