Rajzokat készít a patkányagyú robot
További Tudomány cikkek
- A legszerencsésebb űrhajósok azok, akik az űrben ragadnak
- Két vezető tudós vitája döntheti el a világ jövőjét
- Ideje áttúrni a hűtőnket, ezek az élelmiszerek növelik a cukorbetegség kockázatát
- Amerikai középiskolában fedeztek fel egy 8,7 millió éves fosszíliát
- Meghalt Radda György Károly világhírű biokémikus
Meart fejlesztői szerint "félig élő művész" (semi-living artist, semi-living artistic entity), az alkotó lények új csoportjának első képviselője. "Tudatát" és testét többezer kilométer választja el egymástól. Rajzait az ausztráliai Perthben készíti, míg mozgását patkány-agysejtekből tenyésztett hálózat irányítja Steve Potter atlantai laboratóriumából. Az atlantaiak a multielektróda-technikával, a perthiek a robotikával és a művészi kivitelezéssel járulnak hozzá a projekthez.
A kutatók célja a biológiai és a mesterséges rendszerek közötti szakadék áthidalása: gépi konstrukcióval - cyborggal -, mely előbb-utóbb eléri a legegyszerűbb organizmusok intelligenciaszintjét. "Az idő múlásával fejlődő, tanuló, önmagát művészileg kifejező entitást próbálunk létrehozni" - nyilatkozta Potter. "Az emberi agy működéséről akarunk többet tudni, majd a tanultakat alapvetően más típusú mesterséges számítórendszerek tervezése során alkalmazni" - fűzi hozzá a SymbioticA Kutatócsoportot vezető Guy Ben-Ary.
Halsejtek, patkánysejt-tenyészetek
Ben-Ary és csapata a projekt első, a 2001-es linzi Ars Electronica fesztiválon bemutatott munkaszakaszában hal-idegsejteket használt a "vizuális művészetet és hangalkotást" produkáló robotkar vezérlésére. Innen volt a (humoros) Fish and Chips (Hal és sült krumpli) elnevezés. 2002 óta dolgoznak együtt a Potter-team-mel, ami név- és irányváltást is jelentett: a halsejteket patkánysejtekre cserélték.
Potter és társai az utóbbi időben, emlős-neuronokat stimuláló és aktivitásukat rögzítő multielektróda-tömböket használva, élő (elsősorban rágcsáló) idegsejt-tenyészeteket kapcsolnak össze számítógépekkel. Különböző - top-down (kognitív, etológiai, viselkedéstudományi) és bottom-up (sejt-, illetve molekuláris szintű) - megközelítéseket keverve, a neurobiológiai kutatások új paradigmáján dolgoznak. Idei robothibridükkel, Hybrottal hívták fel magukra a nemzetközi tudományos közvélemény figyelmét. De Meart még Hybrotnál is ambiciózusabb kísérlet. Hármas egységet valósítanak meg: a wetware-ét (neuronok), a szoftverét (digitális komponensek) és a hardverét (robotkar). A szoftver a wetware és a hardver közti interfész szerepét tölti be.
Színeket választ
A sejtek életben tartása végett speciális üvegben tárolt elektródák az általuk rögzített idegtevékenységeket az interneten keresztül, kétirányú kommunikációs csatornán (TCP/IP) továbbítják. A robotkar valósidejű vezérléséhez szükséges adatokat mindkét helyszínen feldolgozzák. A neuronaktivitás mozgásban fejeződik ki: meghatározza, hogy a vászon mely részére, illetve hány és milyen színnel rajzol a három filctoll közül választó robot. A test tevékenysége visszacsatolás útján (az érzékelőktől elektromos ingerek formájában eljuttatott információ által) stimulálja az "agyat": hatvan elektródát, a tenyészet hatvan különböző területét. Meart így tudhat meg egyre többet önmagáról és környezetéről.
A rajzok egyelőre még nem Picasso-szintűek; nagyjából három-négyéves gyerekek krikszkrakszaira emlékeztetnek. Potter úgy véli, a tenyésztett hálózatrendszer egy idő után "az emberben és az állatokban élő agyakhoz" hasonlóan tanul majd.
Tudományos művészet
Meart magát a kreativitást dekonstruálja alkotóelemeire. És talán a gépekhez fűződő viszonyunkra is hat. Mit gondoljunk az alkotó és intuitív kvalitásokat kifejező, teremtőjétől egyszerre függő és független entitásokról? Mennyire tanúsítanak emergens, előre nem prognosztizálható, kiszámíthatatlan viselkedést? Hogyan alakul a homo sapiens, az emberi társadalom és a kibernetikus, "félig élő művészek" közötti interakció? Milyen mértékben és irányban változtatják meg a művészetről vallott nézeteinket? S végül, de nem utolsósorban: más (és egyre gyakoribb) a tudományt és a művészetet közös nevezőre hozó projektekhez hasonlóan, Meart is bizonyítja, mennyire közel áll egymáshoz a kettő.
"Remélem, a tudomány és a művészet egyesülése a művészeket elgondolkoztatja majd a tudományról, a tudósokat pedig arról, hogy mi a művészet, és mi az alkotó entitások elkészítéséhez szükséges minimum" - vélekedik Potter. "Ami a tudományos oldalt illeti, bízom benne, hogy Meart képeit nézve, a tanulás bizonyítékait látjuk majd. Azután, a sejtszintű tanulási folyamat megértését segítendő, mikroszkóppal figyelhetjük a tenyésztett hálózatot."