A hannoveri állatorvosi egyetem genetikusai az európai hidramedúzával (Eleutheria dichotoma) folytatott kísérleteik során néhány gén manipulálásával olyan példányokat hoztak létre, amelyeknek kettő, vagy akár több, tökéletesen funkcionáló feje van. A tudósok egészen tizenkettőig voltak képesek növelni a fejek számát egy állaton. Az Eleutheria dichotoma egyébként Franciaország déli partjainál honos, és a természetben is előfordul nála a több fejjel járó mutáció - erre utal a nevében is a hidra, a görög mitológia sokfejű vízi szörnye.
Kikapcsolt gének
A mutációt a genetikusok az úgynevezett Cnox gének manipulálásával érték el; ezek a gének irányítják embriókorban a medúza testének fejlődését (ehhez hasonló funkciójú az emberi szervezetben a Hox géncsoport). A német tudósok olyan RNS-molekulát hoztak létre, ami kikapcsolja a Cnox géneket. Problémát okozott, hogy a medúzák természetes környezetében, sós vízben az RNS képtelen volt behatolni a sejtekbe, ezért édesvízi környezetbe kellett helyezni az egész kísérletet, amit a medúzák még éppen túlélnek, és az RNS is működni tud.
Fel a fejjel!
A genetikusoknak először a Cnox-3 gént sikerült deaktiválni, ami kétfejű medúzák létrejöttéhez vezetett. A két fej egymástól függetlenül működött, így az állat egyszerre két fejjel tudott például táplálkozni. A Cnox-2 gén kikapcsolásával aztán valósággal burjánzani kezdtek a fejek a medúzákon: akár egy tucat fej is nőhetett egy példányon, írta a kutatást vezető Bernd Schierwater a PLoS ONE című szaklapban megjelent tanulmányában.
Veszélyes játék
A természetben a kétfejű állatok igen ritkán fordulnak elő, és általában az ilyen mutánsok nem is életképesek. A kivételek egyike a korall, ahol a kolóniák tagjai gyakran növesztenek új fejeket a növekedésük fenntartása végett.
A tudósok szerint a kísérletük legfőbb tanulsága annak felismerése volt, hogy csupán néhány gén manipulálásával milyen drámai változásokat lehet előidézni az élő szervezetekben.