A világűrben is túlél az elpusztíthatatlan medveállatka

A magyar tudományos nyelvben a vicces medveállatka néven ismert, az ízeltlábúakkal közeli rokonságban levő állatok eddig is ismertek voltak hihetetlen túlélőképességükről, néhány tanulmány kis túlzással egyenesen elpusztíthatatlannak nevezte őket.

Az akár másfél milliméteresre is megnövő medveállatkák a Földön mindenhol előfordulnak a Himalájától a tengerek mélyéig. Évekig kibírják víz nélkül, túlélik a mínusz 200 Celsius-fok alatti és a plusz 150 feletti hőmérsékletet, a nagy nyomást és sugárzást.

Az európai űrügynökség kísérletében most a medveállatkákat egy orosz műhold fedélzetén a világűrbe szállították, ahol tíz napot töltöttek a Nap ultraibolya sugátzásának, és a kozmikus háttérsugárzásnak kitéve, az abszolút nulla fok közelében, oxigén nélkül. A Földre visszatért állatokat megvizsgálva a kutatók azt tapasztalták, hogy 68 százalékuk túlélte az űrutazást, sőt, szaporodásra is képesek maradtak. A tudósok számára a legmeglepőbb az volt, hogy a földit ezerszeresen meghaladó ultraibolya sugárzás sem pusztította el őket, pedig elvileg annak súlyosan roncsolnia kellett volna a DNS-szerkezetüket. Azt gyanítják, hogy az állatok valahogyan képesek voltak helyreállítani a DNS-üket ért károsodást.

A nyílt űrben eddig csak baktérium szintű földi létformák voltak képesek életben maradni. Az, hogy egy náluk sokkal bonyolultabb szervezet is képes erre, a tudósok szerint alátámaszthatja, hogy létezhetnek a miénktől eltérő, idegen létformák, rövidebb távon pedig az orvostudomány profitálhat abból, ha sikerül megfejteni a medveállatkák regenerációs képességének titkát.