Obama, a tudósok elnöke

Republikánus körökben is sokat hangoztatott nézet, hogy George W. Bush nyolc évében nem volt jó tudósnak lenni. A leköszönő elnök bűnlajstromát hosszan sorolják az elemzők, a konklúzió szinte minden cikkben az, hogy W. visszafogta a tudomány fejlődését Amerikában. Kezdte azzal, hogy megvonta a támogatást az embrionális őssejtkutatásoktól, és bátorította a tanárokat, hogy az evolúció mellett az intelligens tervezés elmélete nevű sületlenséget is tanítsák. A klímaváltozás jelentőségét elbagatellizálta, a Kiotói Jegyzőkönyvet nem írta alá (más kérdés, hogy ez amúgy sem tekinthető sikeres projektnek), tavaly nyilvánosságra hozott klímatervét pedig a szakértők ízekre szedték. Ehhez a témához kapcsolódik több botrány is, például a NASA Bush-hű szóvivőjének, George C. Deutschnak azért kellett lemondania posztjáról, mert megpróbálta megakadályozni, hogy az űrhivatal vezető klímaszakértője, James Hansen interjút adjon. Tavaly még Madelaine Albright, Bill Clinton egykori külügyminisztere is beszólt Bushnak, hogy a klímaváltozással és az energiapolitikával nem törődött eléggé. Egy szó, mint száz: Obamát úgy várták már az amerikai tudósok, mint a messiást.

És Bush után nem csoda, hogy az új elnökjelöltek által képviselt tudománypolitika felmérésére óriási méretű civil szerveződés kezdődött. 2007 novemberében hat tudós vállalta magára a terhet, és elindították a Science Debate 2008 (Vita a tudományról) kezdeményezést, aminek kitűzött célja volt „visszahelyezni a tudományt és az innovációt Amerika politikai párbeszédébe”. A kezdeményezéshez rövid idő alatt 150 egyetem és 38 ezer tudós csatlakozott (köztük tucatnyi Nobel-díjas), akik körülbelül 3400 kérdést fogalmaztak meg a jelölteknek. A szervezők tömörítették ezeket a kérdéseket és leszűkítették a 14 legfontosabb témára, és ezekről feltettek egy-egy kérdést Obamának és McCainnek. A jelöltek tavaly novemberben válaszoltak ezekre, és Obama válaszaiból ígéretes tudománypolitika körvonalazódott, amelynek egyes elemeit már a kampányában is gyakran hangoztatta (egyébként MCain válaszaival is elégedettek voltak a tudósok, a republikánus jelölt ígért politikája távolabb állt Bushétól, mint Obamáétól).

Több támogatás, több tanár

Obama általában a természettudományos, illetve az orvostudományi kutatások és fejlesztések támogatásának megduplázását ígérte a következő tíz évben. Előnyt fognak élvezni a megújuló és alternatív energiaforrásokra irányuló kutatások. Ezek finanszírozását az új elnök többek közt az eredeti tervek szerint év végén megszűnő K+F adó bebetonozásával tervezi elérni.

Obama határozott ígéretet tett arra, hogy nem hagyja majd, hogy politikai vagy ideológiai alapon manipulálják a tudományos eredményeket vagy azok kommunikációját, és átláthatóbb kormányzati működést ígért ezen a téren. Ezt az átláthatóságot új rendszerekkel és technológiákkal is segítené: a "geek elnöknek" is nevezett Obama – aki állítólag akár a Google-nél is dolgozhatna – a legújabb és legjobb technikai-informatikai infrastruktúrát szeretné látni a kormányhivatalokban. Ennek a gigaprojektnek a koordinálására létre is hozta a szövetségi Chief Technology Officer (CTO) posztját. A kifejezés a vállalati világból ismerős lehet: a multiknál a cég műszaki igazgatóját szokás CTO-nak nevezni.

Obama szerint a fejlett technológiai termékek importja Amerikában jelenleg évi 53 milliárd dollárral több, mint ezek exportja, és ennek okát többek között a tudományos oktatás problémáiban látja. A diplomások között a természettudományos vagy műszaki végzettségűek arányát tekintve Amerika most a tizenhetedik helyen áll a fejlett országok között, holott harminc éve a harmadik volt. Hogy javítson ezen a helyzeten, Obama több ösztöndíjjal és más juttatásokkal segítené a pályakezdő tudósokat, és külön programmal támogatná a STEM-tantárgyak (science, technology, engineering and mathematics, vagyis tudományos, műszaki, mérnöki tantárgyak és a matematika) oktatását. A Service Sholarship program elsősorban az úgynevezett „high-need” iskolákon segítene, vagyis azokon az oktatási intézményeken, ahol a legtöbb a betöltetlen tanári pozíció, illetve ahol a diákok több mint 30 százaléka a legszegényebb rétegekből kerül ki. Nagyjából az amerikai iskolák negyede tartozik ebbe a kategóriába, Obama 30 ezer új, jól képzett tanárral lenne elégedett. A programot elsősorban egy új, négyezer dolláros adókedvezménnyel, az American Opportunity Tax Credittel segítenék, de egyelőre nem tisztázott, hogy ezt kik kapnák.

Kemény célszámok

A klímaváltozásra vonatkozó kérdésre válaszolva Obama kijelentette, nem lehet kétségünk afelől, hogy az ember is fokozza a globális felmelegedést, és hogy ez nem a gyerekeink vagy az unokáink problémája. Olyan célszámok azonnali bevezetését ígérte, aminek biztosan nem fog örülni az olajlobbi: az új elnök szerint a szén-dioxid és más káros gázok kibocsátását 2020-ig az 1990-es szintre kell csökkenteni, 2050-ig pedig az 1990-es szint alá menni 80 százalékkal.

A bátor vállalást többek között kibocsátási kreditek kereskedelmével érné el (ami sok környezetvédő szerint csak látszatintézkedés), illetve az alternatív energiaforrások, a zöld technológiák és a szén-dioxidot semlegesítő technológiák fejlesztésére irányuló kutatások támogatásával. Ugyanakkor globális problémáról lévén szó, Obama együttműködést vár el a legnagyobb kibocsátóktól, és Global Energy Forum néven létre is hozna egy fórumot, ahol ezek az országok – a G8-ak mellett India, Kína, Brazília, Mexikó és Dél-Afrika – egyeztethetnék klímapolitikájukat.

A környezetvédelmi intézkedések között említette még Obama azt is, hogy az Egyesült Államok végre ratifikálhatja az ENSZ tengervédelmi paktumát, a klímaváltozás egyik kellemetlen hatására, a több államban jelentkező vízhiány problémájára reagálva pedig ésszerűbb vízgazdálkodást ígért.

Az új elnök egyik nagy problémája, hogy az Egyesült Államok túlságosan függ az olajtól, Obama már 2006 óta a zöld technológiákat szorgalmazza az autóiparban is. A következő tíz évben 150 milliárd dollárral támogatná a tiszta energiaforrások fejlesztését és létesítését. Ebben benne foglaltatik az olajt kiváltó energiaforrások kutatásának ösztönzése, az energiatakarékos megoldások, új energiatárolási rendszerek, hibrid technológiák, az üvegházhatású gázokat semlegesítő technológiák és egy demokrata elnöktől szokatlan gondolat: új nukleáris erőművek létesítése. A tervek között szerepel még egy olyan intelligens hálózat kiépítése, ami optimalizálná az elektromos ellátási rendszert, és elsősorban a megújuló energiaforrásokat terhelné.

Obama energetikai célszámokat is közölt: a mostani helyzethez képest a következő tíz évben az új épületeknek 50, a régieknek 25 százalékkal kevesebb energiát kell fogyasztaniuk, az amerikai gazdaságnak pedig felére kell csökkentenie az energiaigényét 2030-ig. A megújuló energiaforrásokat Obama egy létező adókedvezmény, a Production Tax Credit meghosszabbításával ösztönözné: a tervek szerint 2012-ben Amerika elektromosáram-igényének egytizedét, 2025-ig pedig egynegyedét ilyen energiaforrások fedezné. Obama energetikai minisztere egyébként Steven Chu, akinek fő kutatási területe a klímaváltozás megakadályozása, és aki 1997-ben Nobel-díjat kapott az atomok lézerhűtéses módszerének kidolgozásáért.

Zöld út az embrionális őssejtkutatásoknak

Az őssejtkutatók is örülhetnek Obamának. Bush egyik első intézkedése volt, hogy 2001. augusztusában megtiltotta az embrionális őssejteket használó kutatások támogatását. Obama egyik első rendelkezése ennek a tiltásnak a feloldása lesz. „A Bush elnök által bevezetett korlátozások megbéklyózták a tudósainkat és hátráltatták a más nemzetekkel folytatott versenyt” – fogalmazott az új elnök. Bár az embriókból nyert őssejtek komoly etikai kérdéseket vetnek fel, a legtöbb kutatásban nem helyettesíthetők más őssejtekkel. Az embrionális őssejteken végzett kutatások új gyógyszerekhez vezethetnek, az őssejtterápiák pedig sokat ígérnek a sejtsorvadásos betegségek, például a Parkinson-kór kezelésében – de Obama szerint ezek az eredmények csak akkor érhetők el, ha Bush vétója megszűnik.

Várhatóan az Egyesült Államok űrprogramja is fellendül Obama alatt. Bár a NASA költségvetését Bush még megnyirbálta 2009-re, az új elnök kiállt mind az emberes űrrepülések, mint a szondás felderítések mellett. Robusztus űrprogramot ígért, amiben a NASA a klímaváltozás figyeléséből és az energetikai kutatásokból is kiveszi majd a részét, és amibe a civil űrtechnikai cégeket is jobban bevonják. Obama emellett a National Aeronautics and Space Council (NASC) nevű tanácsadó testületet is újból felállítja. A NASC-ot először Eisenhower hozta létre 1958-ban, a testület 1973-as megszűnéséig négy elnöknek jelentett az űrverseny állásáról, majd 1989-ben az idősebb Bush elnök három évre újra életet lehelt bele. Obama elképzelése szerint a NASC átlátja és koordinálja majd a civil, a kereskedelmi és katonai és a nemzetbiztonsági űrtevékenységet és stratégiai tanácsokat ad az elnöknek.

A nemzetbiztonság tudományos támogatása egyébként is nagy célkitűzése Obamának. Az elnök a NASC mellett a kiberterrorizmus és a biológiai, illetve nukleáris hadviselés tudományos szakértőire számít ezen a téren. Az internet szülőhelye, a DARPA nemzetvédelmi kutatóhivatal is megújul majd, illetve Obama itt is megemlítette a megfelelő oktatás fontosságát. „A Szputnyik fellövését Eisenhower felhasználta arra, hogy ösztönözze a matematika és a tudományos tárgyak tanulását, és ez jelentős újításokat és gazdasági fellendülést eredményezett a 20. század második felében. Most újra fenyegető pittyegést hallunk a távolból, de ezúttal nem egy űrszonda hangja ez, hanem a hackertámadásoké, a bológiai terrorizmusé és a nukleáris fegyvereké” – mondta az elnök.

Támogató Nobel-díjasok

Az elnök mögé felsorakozó tudományos szakértők tábora igen meggyőző. A fent említett Steven Chu mellett John Holdren és Jane Lubchenco lesznek az elnök fő segítői. Holdren a Harvard fizikusa, elismert klímaszakértő, aki az elnök tudományos tanácsadó testületének (PCAST) vezetőjeként lesz Obama első számú tanácsadója tudományos kérdésekben. Lubchenco szintén klímaszakértő, emellett tengerbiológus, aki a nemzeti óceán-és légkörkutató fivatal (NOAA) élén segít kidolgozni Obama klímapolitikáját. Korábban mindkét tudós élesen bírálta Bush hozzáállását a klímakérdéshez.

A körülbelül 40 tudományos tanácsadót tömörítő PCAST alelnöki székeibe Harold Varmus és Eric Lander kerülnek. Varmus Clinton idején a szövetségi egészségügyi hivatalt, a National Institutes of Health-et vezette, illetve a Kaliforniai Egyetem professzora volt. Világhírű rákkutató, 1989-ben orvosi Nobel-díjat kapott a celluláris onkogének (olyan gén, ami arra serkenti a sejtet, hogy tumorsejtté váljon) felfedezéséért. Lander a Massachusetts Institute of Technology professzora, a genetika tudora, a Humán Genom Projekt egyik vezető kutatója volt.

A PCAST mellett technikai oldalról a fent említett CTO fogja segíteni az elnök tudományos és technológiai döntéseinek alakítását és kommunikálását. A CTO személyét illetően több találgatás volt, a Microsoft-vezér Steve Ballmer, a Google-vezér Eric Schmidt, Bill Gates és az Amazon alapítója, Jeff Bezos neve is felmerült, de a BusinesWeek szerint Obama már két főre szűkítette az esélyesek körét (ami jelentheti akár azt is, hogy megkereste az előbb felsorolt urakat, csak ők jelezték, nem vállalták el a posztot). A két jelölt Padmasree Warrior, aki jelenleg a CISCO CTO-ja (korábban 23 évet húzott le a Motorolánál), illetve Vivek Kundra, Washington CTO-ja, aki 600 fős csapatával irányítja a főváros informatikai rendszereit, és állítólag nagyon nyitott az új technológiákra. (Mivel mindketten indiai származásúak, rögtön elkezdték félteni állásaikat azok a polgárok, akinek már egy fekete elnök is sok volt.)

Bár a szakértői háttér és Obama tudományos ígéretei impozánsak, sokan hiányolják belőle a konkrétumokat. Leginkább az nem tisztázott, hogy a sok új kutatásösztönzésre, projektre, posztra és testületre honnan lesz pénz, illetve hogy pontosan kik fogják ezt összedobni. És amíg ez nem világos, addig csak szépen hangzó frázis marad Obama egyik sokat hangoztatott mondata: „Ideje, hogy visszaszerezzük Amerika vezető szerepét a tudományban.” A következő négy évben meglátjuk, az új elnök vezetésével mennyire sikerül megfelelni ennek a célkitűzésnek.