Együttélés
A baktériumok ugyanis prokarióták, azaz egyszerű, sejtmag nélküli szervezetek. A prokarióták közös jellemzője, hogy DNS-ük a sejtben szabadon, diffúz állapotban található, és nincsenek sejtszervecskéik.
Az evolúciós elméletek szerint ezek fejlődtek ki elsőként, majd az ősi prokarióta sejtek szimbiózisából, együttéléséből fejlődtek ki az eukarióta szervezetek. Ezek már rendelkeznek sejtmaggal és sejtszervecskékkel, és jóval nagyobbak a prokariótáknál; sejtszervecskéik a prokarióták bekebelezésével jöttek létre.
A baktériumban talált organellum viszont gyakorlatilag megegyezik az egysejtű eukariótákban találhatókkal. A sejtszervecske egyébként a baktérium savtartalmát szabályozza.
Jó célpont lehet
Docampo a BBC-nek elmondta: a felfedezés azért különösen fontos, mert korábban még soha nem találtak organellumot prokariótákban. A kutató szerint a felfedezésből arra lehet következtetni, hogy a prokarióták és az eukarióták közös ősre vezethetők vissza.
"Úgy tűnik, hogy ez az organellum konzerválódott az evolúcióban a prokariótáktól az eukariótákig, hiszen most mindkettőben jelen van - magyarázta Docampo. - Ez ellentmond annak a feltételezésnek, hogy a sejtszervecskék akkor alakultak ki, amikor az ősi eukarióták prokariótákat kebeleztek be."
Az organellum egyébként jelen van számos emberi betegség, például a malária, az álomkór vagy a toxoplazmózis kórokozójában is. Mivel az állati sejtek nem tartalmazzák, a sejtszervecske megfelelő célpont lehet ezen betegségek kemoterápiás kezelésében.