Génhibás madár hamisan fütyül

A Berlini Max-Planck Molekuláris Genetikai Intézet kutatója, Constance Scharff és kollégai úgy vélik, a felfedezés az ember beszédproblémáinak jobb megértését is segíthetné. Az énekesmadarak tanulási módszere általánosan elfogadott modellje az ember beszédtanulásának. A Max-Planck Társaság közleménye szerint a kutatócsapat kikapcsolta fiatal zebrapintyek úgynevezett FOXP2-génjét, a madarak ezt követően rosszabban tanultak meg énekelni. Ez az első olyan kísérlet, amelynek sikerült ok-okozati összefüggést találnia egy genetikai hiba és a hangadás tanulása között – írják a tudósok a PLoS Biology című folyóiratban.

A FOXP2-gén az ének- és beszédtanulásban központi szerepet játszik. Azoknak az embereknek, akiknek hibás a FOXP2-génjük, kiejtésbeli nehézségeik vannak, valamint nem értik a nyelvtani szabályokat. A FOXP2-t 2001-ben fedezték fel egy olyan családnál, ahol feltűnő volt a családtagok beszédzavara. A madaras kísérlet a kutatók megítélése szerint segíthet abban, hogy pontosabban meg lehessen határozni a FOXP2 szerepét. A zebrapintyek olyan énekeket tanulnak, amelyek hasonlítanak az emberi beszédhez. Különböző szótagokból állnak, amelyek rendszerezett sorrendbe állnak össze. Ezen kívül az emberek és a madarak tanulási folyamata is hasonlít, ugyanis mindketten idősebb fajtársak utánzása révén sajátítják el hangsoraikat.

Két hónapja szintén a Max-Planck Intézet munkatársai közölték, hogy felfedezték a FOXP2-gént a neandervölgyi ember dns-ében, ráadásul két különbséggel olyan variánst találtak, ami csak a ma élő ember FOXP2-jében van. Addig úgy gondolták, hogy az FOXP2-gén emberi változata 200 ezer évvel ezelőtt kezdett kialakulni, de a felfedezés arra utalt, hogy akár 400 ezer éve elkezdődhetett ez az evolúciós folyamat.