Plutóniumot vegyenek!

Egy jópofa tömegpusztító bomba előállításához nem kell sokkal több plutónium

A világon összesen mintegy hárommillió kilogramm bombakészítésre alkalmas plutónium és uránium kering, derült ki az Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, az Interpol és a Nemzetközi Vámszervezet stockholmi konferenciáján. Egy jófajta tömegpusztító bomba előállításához még egy kezdő terroristának sincs néhány kilogrammnál többre szüksége, ezért az ember azt gondolhatná, az ilyen anyagokat szigorúan bevédett katonai bázisok mélyén őrzik. Mint ahogy nem.

A radioaktív matéria közkedvelt csempészáru, a gyakorlatilag virtuális vámvizsgálatokon bármi szabadon átvihető, és erre sokan rá is játszanak. Szakértők szerint csak idő kérdése, mikor szerez egy terroristacsoport zsarolásra alkalmas mennyiséget.

Low-tech nukleár

Friedrich Steinhäusler, az osztrák Salzburgi Egyetem fizikusa úgy véli, a terroristáknak még a bombára való plutónium vagy uránium árát sem kell összekuporgatniuk. Felesleges megvonni a szájuktól a zsírosabb falatokat, amikor relatíve egyszerűen ellophatnak radioaktív izotópokat minimális védelemmel biztosított kutató- vagy orvosi laboratóriumokból.

Az izotópokat hagyományos robbanóeszközökkel együtt a levegőbe küldve hatalmas területek teríthetők be radioaktív sugárzással, de a professzor reptérek vagy nagyobb bevásárlóközpontok, irodaházak szellőzőrendszerét is szabad prédának minősítette.

Egy ilyen akció vázlata előrevetíti az alacsony ráfordítású "tömegfélemlítés" árnyékát, a klasszikus tömegpuszító megoldásokkal szemben. Napjaink terroristái, mint az Afganisztánban bújkáló Oszama bin Laden Al-Qaida csapata vagy a japán Aum Shinrikyo csoport azonban egyelőre ragaszkodik klasszikus elképzeléseihez, és bombára gyúr.

Biztonsági rések mindenütt

Nevetségesnek tűnik a windowsos rendszergazdák panaszkodása a biztonsági hibák miatt, ahhoz képest, hogy legalább 100 ország területén tárolnak radioaktív anyagokat, amelyek mozgását egyikük sem képes ellenőrizni.

Steinhäusler professzor tizenegy ország, USA, Kína, Németország, Ausztria, Lengyelország, Románia, Svájc, Izrael, Brazília, Kazahsztán és Banglades nukleáris biztonsági módszereit vizsgálta meg kollégáival a kaliforniai Stanford Egyetemen. Jelentésükből kiderül, hogy védelmi vonaluk több helyen hiányos, a határukon átlépő radioaktív anyagok észlelésétől kezdve a veszélyes anyagok számontartásán keresztül eszközeik és képzett személyzetükig bezárólag.

A tizenegy ország egyikénél sem találtak sugárzásmérő eszközöket azokon a zöldhatárokon, ahol autóutak, vasút vagy kisebb települések találhatók. Az egyik országban még a kijelölt határátkelőhelyeken sem voltak ilyen mérőeszközök.

Semmi kontroll

A lopások eredménye

Bár a tanulmány nem szedi szét direktben egyik országot sem, annyi kiderül belőle, hogy negyedük azt sem tartja számon, melyik laboratóriumból vagy kórházból kelhetne lába a radioaktív anyagoknak. Az országok fele tud engedély nélkül tárolt sugárveszélyes anyagokról, egyharmaduknál pedig már történtek lopások a bejegyzett atomtartó létesítményektől az elmúlt tíz évben.

A felkutatott anyagok valószínűleg apró töredékét teszik ki a valójában kicsempészet mennyiségnek. Ian Ray, a német Institute for Transuranium Elements törvényszéki atomkutatója úgy saccolja, a csempészatom 5-10 százaléka akadhat fenn a vámvizsgálatokon, legjobb esetben.

A stockholmi találkozón a nukleáris anyagokat felügyelő szervezetek akcióterv kidolgozására szólították fel egymást. A svéd Nukleáris Anyagok Felügyelősége azt kérte a nemzetközi szervezettől, hogy állítson fel egy speciális csempészvadász kommandót. A héten Bécsben találkozó szakértők emellett a nukleáris anyagok védelmének szigorítását tervezik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség aktuális konferenciáján.