Próba-szerencse helyett a Griphos illesztené össze az ókori leleteket
További Tudomány cikkek
- Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak
- Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
Forradalmasíthatja és felgyorsítja. Számítástudomány és archeológia "egymásra találása "megváltoztatja a régészek munkáját.
Az ősi Théra rejtélyei
A fejlesztés az amerikai Princeton Egyetem tudósainak nevéhez fűződik, a rendszer teszt- és felhasználási helye a régmúltban Théraként ismert Santorini, a szépséges görög sziget. Théra a kései bronzkorban virágzó civilizációnak adott otthont, amelynek vulkánkitörés vetett véget mintegy 3500 éve. Mindent eltemetett a láva, a jelenkor régészei hamuból és romokból igyekeznek feltárni az antik világot megelőző időket. Például egy-egy váza, mozaik, falfestmény stb. rekonstruálásával, ami körülbelül nagyságrendekkel nehezebb, mint kirakni egy gigászi puzzle-t. Az eredeti tárgy gyakran több tízezer darabkára törött, a színek elmosódtak, a figurák kivehetetlenek, a matériát súlyosan erodálták az évezredek.
A régészek ezeket a töredékeket próbálják kitartó munkával, próba-szerencse (trial and error) módszerrel egybevarázsolni. A folyamat bizonyos részeit ugyan automatizálták, csakhogy a számítógépes rendszerek túl drágák, működtetésük komoly informatikai szaktudást igényel.
Kirakósdi
A Thérát feltáró régészekkel 2006 óta együttműködő Princeton Egyetem rendszere sokkal olcsóbb. Viszonylag alacsony áron beszerezhető hardverelemekből állították össze, és eleve a majdani (nem szakmabeli) felhasználókra gondolva tervezték. A hatékony algoritmusok és a feldolgozó egység "beleélik magukat" a régészek szerepébe, és - amennyire lehetséges - velük azonos elveket követve, azonos módszerekkel kutakodnak a faldarabkák között.
Ha a rendszer teljesen kész lesz, hónapok leforgása alatt végez majd el években mérhető rekonstrukciós munkákat. A régészek pedig kreatívabb feladatokra összpontosíthatnak.
2007. szeptemberben három napon keresztül tesztelték a Théra emlékeit őrző Akrotiti melletti ásatásokon. Százötven töredéket vizsgált át sikeresen. Az egyik falfestményen például tizenkettőből tíz ismert kapcsolódást fejtett meg, s emellett rájött két korábban ismeretlenre is. A tervek szerint az amerikaiak ősszel visszatérnek a szigetre és a görögül kirakósdit jelentő Griphos nevű rendszert már nemcsak "mutatóba" viszik magukkal, hanem folyamatos helyszíni tevékenységet fog végezni.
"Ez azt bizonyítja, hogy valódi helyszíneken történő szimulációra is felhasználható" - jelentette ki Tim Weyrich, az egyik fejlesztő.
Griphos munka közben
A notebookhoz kapcsolt rendszer felületeket fürkésző egyszerű szkennerből, a töredékek méretét (szélességét, mélységét stb.) vizsgáló lézeres távolságmérőből és a megmért darabkák pontos rotációját biztosító motorizált forgóállványból áll. Óránként maximum tíz töredéket vizsgál meg. A szkenner nagyon jó felbontású színes képeket rögzít, majd az állványra helyezett darab látható felületét a távolságmérő tanulmányozza különböző szögekből, nézőpontokból. Utána megfordítják, és a folyamat újrakezdődik.
Az így kinyert adatokat programok, algoritmusok igyekeznek értelmezni, értékes információvá gyúrni. Az egyik algoritmus a részleges felületméréseket kiemelve teszi lehetővé a töredék pontos 3D-s képének kivitelezését. Egy másik a beszkennelt képeket elemezve, törések, repedések és a távolságmérő által nem észlelt más apró jellegzetességek után nyomoz. A rendszer mindezeket követően integrálja az összegyűjtött információkat (alak, kép, felületi részletek). Aprólékos rekordot hoz létre az összes darabkáról. A töredékeket összegyűjti, párokat, kapcsolódásokat vizsgál.
Virtuális és valódi régészek együttműködése
"Csak élek felületét használva is úgy dolgozik, mint egy virtuális régész" - méltatja Weyrich. Egy-egy pár összehasonlítása gyors, mindössze egy-két másodpercig tartó munka. Viszont - mivel valamennyi lehetséges kombinációt meg kell vizsgálni - egy teljes (nagyméretű) freskó összerakása hosszú ideig eltarthat. A rendszert felgyorsítandó, a princetoni kutatók még több speciális régészeti (például a töredékek lelőhelyére, állagára stb. vonatkozó) kiegészítő információval szeretnék ellátni.
"A rendszer azonban természetesen soha nem fogja helyettesíteni a valódi régészek tapasztalatát, ismereteit és szaktudását" - figyelmeztet Weyrich. - "A töredékek számának és állapotának ismeretében, a freskók rekonstruálása rendkívül bonyolult feladat. A számítógép a munka sziszifuszi, mechanikus részét végzi el, míg a fontos intuitív döntéseket meghagyja az embernek."