Agyszkennerrel a rasszizmus nyomában

A rasszizmus fiziológiai nyomait fedezték fel nemrég az emberi agyban a Kaliforniai Egyetem, a UCLA kutatói. A tizenegy fehér és nyolc fekete bőrű alany részvételével végzett kísérletekből az derült ki, hogy a fekete bőrű ember látványa érdekes módon félelmet ébreszt nemcsak a fehér bőrű, hanem a fekete emberekben is, írta a New Scientist.

A kísérlet résztvevői három feladatot kaptak: először fényképeket kellett párosítaniuk az alapján, hogy fekete vagy fehér bőrű személyeket ábrázolnak-e, ezután pedig el kellett mondaniuk, hogy egy-egy fotón "afrikai amerikai" vagy "kaukázusi amerikai" - fekete vagy fehér bőrű ember - látható-e. A harmadik feladat kontrollcéllal került a tesztbe: az alanyoknak geometriai formákat kellett összepárosítaniuk.

A teszt alatt a kutatók funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálóval (fMRI) figyelték, hogyan viselkedik a tesztalanyok agyának a félelemre és a veszélyérzetre működésbe lépő része, az amygdala. Azt tapasztalták, hogy a fekete bőrű embert ábrázoló fotók látványára a szerv aktivitása minden esetben megnőtt.

Félelmet kelt a fekete

A New Scientist szerint korábban is végeztek már hasonló kísérletet, de csak fehér tesztalanyokkal, így a kutatók nem lehettek biztosak abban, hogy a megnövekedett amygdala-aktivitást nem csak a meglepetés, a "csoporton kívüli" egyedek látványa váltotta-e ki. Most a fekete résztvevők esetében nem játszhatott szerepet az újdonságfaktor, ők mégis félelemmel reagáltak saját rassztársaik látványára. A kutatást vezető Matthew Lieberman elmondta: ebből arra lehet következtetni, hogy a feketék a mindent átható kulturális utalásokból megtanulták, hogy saját a bőrszínüket a félelemmel hozzák összefüggésbe. Lieberman szerint az eredmény az amerikai társadalomban kialakult képet tükrözi, az amerikaiakban pedig általában "nem túl pozitív" kép él a fekete bőrűekről.

Szóban győz a gátlás

A professzor arra azért felhívta a figyelmet, hogy a megnövekedett amygdala-tevékenység nem feltétlenül jelent faji előítéletet. További furcsaság, hogy amikor a tesztalanyoknak szóban kellett rasszok szerint párosítaniuk a fotókat, az amygdala nyugton maradt. A műszerek azt mutatták, hogy beszéd közben az amygdala helyett az agynak az a része lépett működésbe, amely az impulzusok ellen harcol és a gátlásokat irányítja.