Lassan elpusztulnak
Ha a spórák túlélik a becsapódást, akkor még valamiképpen a világűrbe kell kerülniük, ahol a dermesztő hideggel és a gyilkos kozmikus sugárzással kell szembenézniük. Az életet szállító szikladaraboknak igen gyorsan el kellene jutniuk egy másik naprendszer bolygójára, de a legtöbbjük már a Naprendszer határában teljesen steril lenne, mondta Napier a Nature tudományos magazinnak. A kutató szerint a mikrobák kizárólag akkor maradnak életben, ha porrá őrlődik a szikla, amelyen a baktériumtelepek megtalálhatóak, így ugyanis gyorsabban utazhatnak.
Porban utaznak
A Föld egy bolygóközi pornak nevezett szemcsefelhőn utazik keresztül, amely minden keresztülhaladó égitestet beszór porral. Napier szerint a tizedmilliméternél kisebb szemcsék is képesek mikrobákat szállítani, és ezek az apró porszemek a napfény nyomásának a segítségével gyorsan kikerülhetnek a Naprendszerből. Az élet így hetvenezer év alatt körülbelül hat fényévnyi távolságra jutna el. Az űrkutatók azt remélik, hogy ugyanezt az erőt hamarosan az űrhajók meghajtására is felhasználhatják a távoli utazások során.
A kutató szerint porszemcséken lebegő fagyott organizmusok veszik körül a Földet, amelyek bármikor könnyen ki és beléphetnek a Naprendszerbe. A földi élet akkor kerül ki a legkönnyebben a világűrbe, amikor a bolygónk egy hatalmas molekuláris felhőn halad át, amelyből a csillagok jönnek létre. A földi élet megjelenése óta ez legalább ötször megtörtént, és minden egyes alkalommal három billió trillió mikroba került a Földről a felhőbe. Ilyenkor igen nagy az esélye annak, hogy némelyik eljut egy Föld-szerű bolygóra, sőt, az is elképzelhető, hogy a földi élet is hasonlóképpen alakult ki.