Hogyan állnak talpra a teknősök?
Ideális esetben a teknős páncéljának egyetlen stabil egyensúlyi helyzete van, magyarán szólva olyan a formája, hogy a hátára fordított állat pusztán a gravitációtól ismét talpra áll. Domokos Gábor a BME Építészmérnöki Karának oktatója és Várkonyi Péter az amerikai Princeton egyetem munkatársa elég jól ismerik ezt a formát, hiszen ők bizonyították be a létezését. Ez a néhány hónappal ezelőtt elhíresült Gömböc.
Ilyen formájú páncélja van például az indiai csillagteknősnek (Geochelone elegans), de a páncél alakja nem tökéletesen Gömböc-szerű, ezért átfordulás közben általában elakad az állat, írta a Nature. Ilyenkor némi rugdalózással kell továbblendítenie magát.
A magas páncélnak persze vannak hátrányai: a szerencsétlen állat nagy szélben az oldalára dől. A laposabb páncél ráadásul úszáshoz és ásáshoz is jobban passzol. A résteknős és a sötét varangyteknős is laposabb, és két stabil egyensúlyi helyzetük van: a hátukon és a hasukon fekve. Ezeknek az állatoknak általában hosszabb a nyakuk, ezzel tudják magukat álló helyzetbe lökni.
A két szélsőség között vannak közepesen púpos teknősök is, ilyen például a karolinai dobozteknős, amelynek három stabil egyensúlyi helyzete van. A hátán, a hasán, és félúton a kettő között, amikor a páncél gömbölyű oldalán fekszik. Ezek az állatok úgy fordítják magukat vissza, hogy először az oldalukra döntik magukat, majd onnan lökik tovább magukat álló helyzetbe.
Keljfeljancsi
Az egyensúlyi helyzeteket tökéletesen sima felület és földi gravitáció mellett értelmezhető. A kockának például hat stabil egyensúlyi helyzete van a hat lapján, a csúcsainál pedig nyolc instabil egyensúlyi helyzete, ugyanis a csúcsára állított kockára ható erők is egyensúlyban vannak – más kérdés, hogy ez annyira instabil helyzet, hogy a gyakorlatban csak pillanatokig lehet előidézni.