Óriás tintahalak garázdálkodnak Kalifornia partjainál
Az utóbbi hetekben sosem látott mennyiségben tűntek fel Kalifornia partjainál egy óriás tintahalfaj, a Humboldt-kalmár (Dosidicus gigas) példányai. A kétméteresre megnövő, 1000-1200 fős falkában vadászó ragadozók már a kaliforniai vizek halállományát veszélyeztetik. A New Scientistnek nyilatkozó szakértők a globális felmelegedés és a tonhal túlzott halászatának együttes hatását sejtik a jelenség hátterében.
A Humboldt-kalmárt először 1997-ben, az El Nino idején észlelték Kalifornia partjainál, ahol 2002 óta állandó lakónak számít (a populáció alakulását és a tintahalak vándorlását 1989 óta figyelik a Monterey Bay Aquarium Research Institute műszerei). A tintahalak eredetileg Dél- és Közép-Amerika trópusi vizeiben élnek – ahol Rojo Diablo, vagyis vörös démon néven ismerik és félik a halászok -, azonban az utóbbi évtizedben az óceán vizének felmelegedése arra késztette őket, hogy északra vonuljanak (Alaszka partjainál is megfigyeltek már néhány példányt).
Mivel a kalmár és a tonhal ugyanazokkal a kisebb halakkal táplálkozik, ráadásul a tonhal előszeretettel vadászik a fiatalabb tintahal-példányokra is, a tonhalak lehalászása és a számuk csökkenése ahhoz vezetett, hogy a Humboldt-kalmár túlszaporodott.
A Humboldt-kalmár egy év alatt fejlődik ki kétméteres és 45-50 kilós agresszív ragadozóvá; a kannibalizmus sem ismeretlen a nagyobb populációkban. Az emberevő óriás tintahal rendszeresen felbukkanó legendájára azonban a mai napig nincs bizonyíték – már csak azért sem, mert a kalmár ritkán merészkedik a 200 méteres mélység fölé.