Szárazság okozhatta Angkor elnéptelenedését
Angkor a 9. században létrejött khmer királyság fővárosa volt 802-1432 között. A birodalom virágkorában magában foglalta egyebek közt a mai Kambodzsa síkságait, Laosz és Thaiföld jelentős részét és a Mekong deltáját. Csupán a templomokat építették kőből, minden más épületet - így a királyi palotákat is - fából ácsolták, ezek az évszázadok során az enyészeté lettek. A khmer birodalom fénykorában a fővárosnak egymillió lakosa lehetett, több mint a világ bármely korabeli európai városának.
Amerikai, ausztrál és francia kutatók vizsgálják a város elnéptelenedésének okait a Nagy Angkor-projekt nevű kezdeményezés keretében. Sokáig a történészek azt feltételezték, hogy a sziámi thaiok sorozatos támadásai vezettek a 15. században Angkor elnéptelenedéséhez, mindenekelőtt az 1431-es csata, amikor héthónapos ostrom után a város elesett. Azonban a kutatók most úgy vélik, hogy környezeti hatások is közrejátszhattak - olvasható az International Herald Tribune online kiadásában.
Brendan M. Buckley 16 évet szentelt Délkelet-Ázsiában annak, hogy a fák évgyűrűit vizsgálja. A Columbiai Egyetem kutatója úgy véli hat évszázaddal ezelőtt, 1415 és 1439 között többször is szárazság sújtotta a térséget. „Az évgyűrűk vastagsága olyan, mint a meteorológiai feljegyzések: szárazabb években vékonyabbak, míg csapadékos időkben vastagabbak” - mutatott rá Buckley. Dan Penny, a Sydneyi Egyetem kutatója szerint az angkori civilizáció földműves kultúra volt, vagyis nagymértékben függött a víztől, így aligha élhetett túl egy 20-30 éves szárazságot. Egymillió lakost kellett ellátni élelemmel, főleg rizzsel, így folyamatosan bővítették a földművelési területeket az erdő rovására, ez pedig talajerózióhoz vezetett.
Az ausztrál kutató úgy véli, a szárazság volt az utolsó csepp a pohárban. Sokféle gazdasági és politikai gond feszítette az angkori társadalmat. A klímaváltozás felgyorsította az eseményeket, amelyek végül a város elnéptelenedéséhez vezethettek.