Barbár temető Budapest határában
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A Budapesti Történeti Múzeum 2008. októbere óta folytat ásatást a lelőhelyen, a készülő M0-ás autóút nyomvonalán. A több mint 4 hektárnyi felület feltárása várhatóan novemberben fejeződik be. A temető és a telep a kor szokásainak megfelelően elkülönül egymástól. A sírokat egy északkelet-délnyugati irányú dombháton találjuk, a telepjelenségeket pedig ettől nyugatra - írja a Sírásók blogon Korom Anita régész, az ásatások vezetője.
A Sírásók blog beszámolója szerint eddig 77 sírt tártak fel, és több sírjelölési formával találkoztak a régészek. A sírok többségét kör alakú, délen bejárattal rendelkező árokkal kerítették, az árokból kikerülő földből valószínűleg a sír fölé kis halmot emeltek. Pár sírt négyszögletű árok vett körül, a harmadik csoportot pedig az aknasírok alkották.
Elsőre változatosnak tűnhetnek a temetkezési formák, hiszen több korszakban csak egyszerű aknasírokkal találkozunk. A szarmaták viszont keleti őshazájukban nagy méretű kurgánok alá is temetkeztek, katakombás, padmalyos és diagonális sírokat is használtak. Ehhez képest Kárpát-medencei temetkezési rítusuk leegyszerűsödött.
A soroksári temető 70 százalékát kirabolták az idők során, ami megfelel a szarmatáknál megszokott statisztikának. A kincsvadászok nem későbbi népek (esetleg az első régészek, az avarok) voltak, hanem saját leszármazottaik. A csontok helyzete alapján a rablás sok esetben nem sokkal a temetés után történhetett. Jól ismerték az eltemetett rangját, a sírba helyezett mellékleteket és a sírok pontos helyét. A korszak megszokott, a mellkasra irányuló rablóaknás módszerével szemben Soroksáron a teljes sír feldúlása volt a leggyakoribb. A rablók az esetek többségében precíz munkát végeztek, bronz törmelékek, véletlenül otthagyott egyszerűbb típusú fibulák, vastárgyak, értéktelennek tartott gyöngyök, orsók, edények utalnak az eltemetett rangjára.
Szerencsére a rablók nem minden esetben voltak alaposak. Az egyik aknasírból például egy méretes, zománcos, teljesen ép korongfibula került elő. A nagy méretű, tíz dekás ruhakapcsoló tű római műhely terméke, és kereskedelem révén jutott el a Szarmata Barbaricumba. A kör alakú fibula alapon öntés során alakították ki a koncentrikus mezőket. Ezt töltötték ki az üvegből kialakított, fémoxiddal színezett zománccal. A római korban leggyakrabban kék, fehér és vörös színt használtak ehhez. Korongfibulánk két szélső mezőjét millefiori technikával díszítették: a mintákat apró, színes üveghuzalok egymás mellé helyezésével állították elő. Párhuzamok alapján az időszámításunk szerinti 2-3. század elejére datálható.
A 2008 során feltárt temetőrészlet alapján úgy tűnt, az árokkeretes temetkezések zöme rablott, az aknasírok pedig rabolatlanok, ezek csak egy-egy edényt tartalmaztak. Kézenfekvő volt tehát a gondolat, hogy a halmok alá a közösség rangosabb egyéneit temették, a többi sírba pedig a szegényeket. Az idei év tapasztalatai megdöntötték az 56 sír alapján felállított elméletet. A temető északi felén feltárt 12 aknasírból mindössze kettő volt bolygatatlan. Itt volt a korongfibulás sír is. Nem biztos tehát, hogy a különböző rítusok mögött társadalmi különbségeket kell keresnünk.
Szarmaták
A szarmata név alatt az eurázsiai sztyeppe iráni eredetű törzseit értjük. Az időszámításunk előtti 6. századtól kezdve évszázadokig uralták a Fekete-tenger vidékét. A törzsszövetségből kivált szarmata jazigok az időszámításunk utáni 1. század elején érkeztek a Kárpát-medencébe, jelenlétük az 5. századig mutatható ki. Pannonia provinciával való kapcsolatukat háborús és békés időszakok váltakozása jellemezte.