Önmagát pusztította el a Nazca-kultúra civilizációja
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Napjainkban a Peru déli részén lévő völgyek kietlen sivatagok, víz évente csupán néhány hónapon át található a folyók medrében, és gyér a térség növényzete is. Ám Kr. u. 600-ig a régió egészen másként festett: a folyóvölgyeket dús erdőségek boríthatták, itt-ott helyet hagyva a földművelőknek. Ez volt az otthona a Nazca-kultúra népességének, amely megalkotta a világ legnagyobb grafikai alkotását, az úgynevezett Nazca-vonalakat. A Nazca-vonalak iránti érdeklődés fényében meglepően keveset tudunk arról, hogyan élhetett az a nép, amely az ábrákat megalkotta.
Megtaláltuk az Ica-folyó alsó folyásánál a bizonyítékokat arra, hogy hogyan változott meg a térségben a földhasználat – mondta el David Beresford-Jones, a Cambridge-i egyetem régésze. A Limától 200 kilométernyire délre fekvő területen a régészek az egykori lakosok nyomait keresték. Elsősorban a Nazca-népesség által hátrahagyott tárgyi emlékeket keresték. Az expedíció az egykori éghajlatváltozás nyomait is igyekezett felkutatni, például mikroszkopikus polleneket kerestek, amelyek jól megőrződtek a száraz éghajlatnak köszönhetően. Mint kiderült, a Nazca-kultúra népe kukoricát, gyapotot és más növényeket termesztett az ártéri területeken.
Az Ica-folyó völgyét a Prosopis-nemzetséghez tartozó fafajta uralta. Ez a fa fontos élelemforrás volt, de tűzifát és építőanyagot is adott. Jól alkalmazkodott a környezeti viszonyokhoz, kiterjedt, erős gyökérzete 50 méter mélységbe nyúlt le. A fa nem csak hasznos volt a Nazca-népesség számára, hanem, mint kiderült, ökológiai szempontból is kulcsszerepet játszott: biztosította a föld termékenységét, megóvta a völgyet a szelektől, és gyökérzetével meggátolta, hogy az áradások lemossák a talaj felső rétegét.
David Beresford-Jones kollégáival közel 60 fatönköt talált, amelyek megmaradtak a száraz környezetben, és bizonyítékokat nyújtottak arra, hogy az erdőségeket annak idején gyorsított ütemben irtották, újabb és újabb mezőgazdasági területeket szabadítva fel. Kivágták a hatalmas fákat, hogy a területet megműveljék. Egy idő után azonban, anélkül, hogy tudomásuk lett volna erről, átléptek egy kritikus határt - magyarázta a régész.
A fák nyújtotta védelem nélkül az Ica-völgy alsó szakaszát átjárták a Csendes-óceán felől érkező erős szelek. A völgyben talált üledék arról árulkodik, hogy Kr.u. 600 táján óriási áradás sújtotta a vidéket, amely valószínűleg az El Nino meteorológiai jelenséggel volt összefüggésben. Normális körülmények között az áradásnak a földművelők örültek volna. Ám mivel kivágták a fákat, amelyek gyökérzetükkel megfogták a talajt, a víz elmosta a termékeny rétegét. Az áradások levonulása után kietlen, terméketlen pusztaság maradt.
David Beresford-Jones szerint leleteik ellentmondanak annak a közkedvelt nézetnek, hogy az amerikai kontinens bennszülött lakossága harmóniában élt a természettel.