A mohácsi vész csak a diadalig

“1526 augusztus 29-én a magyar hadtestek hátuk a Borza pataknak vetve várakoztak a több mint háromszoros túlerőben lévő török seregre” - mondja a tanár, és a tábla bal felső sarkából a jobb alsó sarokig tekergő csíkot húz, majd a csík alá rajzol egy hevenyészett téglalapot. “A török seregek a pataktól délre, egy természetes teraszon vonultak fel dél körül” - mondja a tanár miközben még egy nagy téglalapot skiccel fel a táblára, hogy ezzel be is fejezze a csatatér és a csapattestek felvázolását.

Ezután már csak nyilak jelölik a Tomori Pál vezette nehézlovasság előretörését, akik Szulejmán seregének bal szárnyát rohamozva megfutamították a teljes ruméliai hadtestestet, sőt egyes források szerint néhány nehéz páncélzatú lovas egészen a szultán sátráig jutott. De végül a közel 12 ezres magyar lovasságot a janicsárok sortüze mégis megállította. A balról ívben a török téglalap felé kanyarodó lovasság mellett azért egyenes nyíl jelöli a főleg külföldi, német, cseh és lengyel zsoldosokból álló gyalogságot, amely az ágyúk előtt a török centrumot támadta. Majd jönnek a további nyilak: a magyar roham második lépcsője, a török ellentámadás, majd a magyar gyalogság bekerítése. Végül egy gyors, erőteljes satírozás jelzi a közel 8 ezer fős magyar gyalogos hadtest teljes pusztulását, és a tábla szélén egy határozott, már-már dühös pont a helyet, ahol II. Lajos a belefulladt a kiáradt Csele-patakba.

Amikor a tanár krétás kezét nadrágjába törli, és visszafordul az osztály felé, már csak a legstréberebbek próbálják füzetbe másolni a téglalapokat, nyilakat és az eszeveszett satírozást. A többiek az évtizedtől függően már vadul köpőcsöveznek, amőbáznak, a Snake-et nyomják az alsókategóriás Nokián, vagy az Angry Birds-zel játszanak veszettül. És a mohácsi csata már örökre csak téglalapokat jelent, meg a Csele-patakot, ami érthetetlenül olyan iszonytatóan nagyra duzzadt, hogy még egy király is belefulladt lovastul.

Nem rendezi, betáplálja

Ezen a sok évtizedes oktatási kudarcon akart változtatni Baltavári Tamás történész hagyományőrzőkből, hadtörténészekből, programozókból, grafikusokból, vágókból és utómunka-szakemberekből álló csapatával, amikor a Total War számítógépes stratégiai játék segítségével lemodellezték a teljes mohácsi csatát. (A munkában többek közt részt vett Partig Rómeó vágó, Hajnal Ödön grafikus és Magyar Zoltán programozó.) Persze nem csak a középiskolásoknak segíthet, ha látják ahogy a kamera átsuhan a török sereg közel hat kilométer hosszú arcvonala felett, vagy ahogy a fémbe öltözött lovasával együtt közel ezerötszáz kilós csatamén nekiindul a rohamra, hanem azoknak is, akik rendszeresen a History Channelen, vagy a Spektrumon kötnek ki a fotelben szörfözés végén, de a második világháború nagy tankütközetei és Hannibál híres csatái után vágynak már valami hazaira is.

Ráadásul a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett, jelenleg pedig a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanító Baltavári nem instruálta Tomori Pált, Szapolyai Györgyöt, Szulejmánt vagy a török sereg oldalán harcoló francia tüzéreket. Nem úgy rendezte a filmet, ahogy Peter Jackson a Helm-szurdoki csatát. Hanem a játék segítségével a fellelhető történeti források alapján modellezte a csatateret, a seregeket, az egyes egységeket, a parancsnolási és irányítási rendszert, aztán betáplálta az ismert taktikát, és várt, hogy a virtuális hadseregek pont ugyanazt tegyék, mint amit 1526-ban a törökök és a magyarok. Több tucat verziót futtattak le, folyamatosan változtatva az egyes egységek morálját és fegyveres képzettségeit, amíg megkapta a helyes verziót. így tulajdonképpen a majdnem 25 perces kisfilm nemcsak elmeséli, hogy mi is történt akkor Mohács mellett, hanem arról is elmond valamit, hogy mennyire voltak jól képzettek a szemben álló felek, és persze hogy mennyire hittek a győzelemben.

A lovagkor vége

Baltavári Tamás szerint a Total War motorján futtatott szimulációból is az derül ki, hogy nem volt szégyenletes vereség a magyar csapatok számára a mohácsi csata, viszont az egyik jelentős vereséget jelentette a lovagi harcmodor számára. A nehézlovasság kezdeti sikereit ugyanis nem tudta felhasználni a magyar vezetés, mire a második roham elérte volna a török arcvonalat, Tomori Pál jól képzett lovasai már menekültek, leginkább azért, mert a lovagi harcmodor egyszerűen nem ismerte a taktikai visszavonulás fogalmát. A gyakran csak a csatatéren találkozó nemesek ugyanis egyetlen dologra figyeltek: hogy a királyi testőrség által védett országzászló egyenesen megy-e előre, hiszen ez azt jelentette, hogy jól haladnak a dolgok. Ha a zászló lebukott, vagy esetleg elindult visszafelé, akkor az kiépített kommunikációs rendszer, előre begyakorolt hadmozdulatok, vagy legalábbis a vezetőbe vetett feltétlen bizalom nélkül csak egy dolgot jelenthetett egy XVI. századi páncélos nemes számára: hogy menekülni kell, mert minden elveszett.

Ez azonban még nem okozott volna helyrehozhatatlan kudarcot a magyar csapatok számára, hiszen több mint 15 ezres felmentősereg tartott már ekkor is Mohács felé, és az erőket akár újból is rendezhették volna. Ahogy az sem roppantotta volna meg a magyar seregeket, hogy a főként külföldi zsoldosokból álló gyalogság odaveszett, sőt ez talán még meg is nyugtatta volna a királyi kincstárat, hiszen legalább nem kellett kifizetni a zsoldot, és a győzelem esetén járó bónuszt. II. Lajos halála volt az igazi tragédia, hiszen a Csele-patakba fulladt, esetleg Szapolyai emberei által lemészárolt király halálával kihalt a Jagelló-ház is, ami felerősítette a Habsburg-párti és a nemzeti királyt akaró nemesség közti ellentéteket, ami a török támadás közben végzetesen elaprózta a magyar erőket.

Halottak mindenütt

A szimuláció török és magyar források, köztük Brodarics István kancellár elbeszélése alapján 28 ezres magyar sereggel számol, a török haderők létszámát pedig 60 ezerre teszi. Egyes források szerint ugyan a reguláris sereg mellett akár 40 ezer lovasból álló szabadcsapatok is kísérték Szulejmánt, de a történeti források szerint a főként portyázással és rablással foglalkozó segéderők nem vettek részt a mohácsi ütközetben.

A csata helyszíne a modell alapján a jelenlegi mohácsi emlékhelytől délre volt, ugyanis a legújabb kutatások szerint az emlékhely közelében talált tömegsírok nem a csata áldozatait rejtik, az l-alakú gödrök tulajdonképpen a magyar tábor sáncai, a halottak pedig a segédcsapatok és a tábori személyzet tagjai, akiket a vesztett csata után a táborba is bevonuló török erők mészároltak le, majd a holttesteket a sáncokba halmozták.

A csata körülbelül másfél órán át tartott, délután kettőre a lovasság már menekülőre fogta, bár a gyalogos egységek egészen este hétig kitartottak még. Leginkább azért, mert nem volt hova hátrálniuk. A mohácsi vész lezárásaként pedig a diadal tiszteletére Szulejmán egyetlen intésére háromezer hadifogoly fejét vágták le, de ekkor már halott volt a király, Tomori Pál kalocsai érsek, további hat főpap, tizenhat zászlósúr és tizenkét főúr. Meg persze közel 14 ezer katona a magyar oldalról, és a Perjés Géza történész kutatásai szerint kidolgozott szimuláció szerint közel 20 ezer török.

A szimuláció a Hadtörténeti Múzeum felügyelete alatt készült, a végső szakmai lektorálást még a héten végzik csak el, így most csak az ütközet első tizenegy percét mutathatjuk meg. Emlékezzünk tehát csak a szépre, jöjjenek a mohácsi csata diadalmas percei, amikor Tomori Pál és a király lovagjai egészen Szulejmán sátráig jutnak!