Minek az ünnepe Halloween?

Halloween Amerikában az egyik legnépszerűbb ünnep, és nem mellesleg óriási üzlet. Az amerikaiak csak tökre százmillió dollár felett költenek minden évben, a töktermesztők nagyjából félmillió tonna tökkel szolgálják ki az ünneplők igényeit.

Magyarországon nem tartjuk a Halloweent, de ha a kereskedőkön múlna, már piros betűvel lenne a naptárban, akárcsak Valentin-nap. A boltokban nálunk is megjelentek a Halloween-tökök, és egyre több ilyentájt a beöltözős buli, sőt van olyan hotel, ahol Mindenszentek- ÉS Halloween-partit hirdetnek – pedig az előbbi keresztény, az utóbbi pogány eredetű.

Csak nevében szent

Akárcsak Jézus születésnapja, Mindenszentek is pápai rendelettel került egy pogány ünneppel egy időpontra, a katolikus egyház ezzel a módszerrel szerette volna a nem keresztény ünnepeket eltüntetni a köztudatból. IV. Gergely pápa volt az, aki 835-ben elrendelte, hogy Szűz Mária és a mártírok emléknapját május 13. helyett október 31-én ünnepeljék a hívek. Ebből később november 1. lett, november 2. pedig halottak napja – ez utóbbi pedig azt igazolja, hogy a pogány gyökerektől nem sikerült megszabadulni.

A Halloween ugyanis a kelta samhainra vezethető vissza, ami pedig erősen a halottakhoz kötődik (samhain a kelta naptár utolsó napja, a szó a nyár végét jelenti). A kelták és a gael nyelvet beszélő népek úgy hitték, hogy október 31-én a világ és a túlvilág közti határ elvékonyul, sőt megnyílik, a holtak és a természetfeletti lények átjöhetnek az emberek közé.

A vaskorban (i.e. 800-600 körül) már javában ünnepelt samhaint az ókorban más népek is átvették, mindenekelőtt a rómaiak, akik néhány saját ünneppel keverték: a parentaliával és a feraliával (a holtak emléknapja, amit eredetileg februárban tartottak), valamint Pomona napjával – ez utóbbi egy menád, Bacchus boristen kíséretének egyik tagja, a gyümölcstermesztés védnöke. A termények, illetve a betakarítás és az aratás vége más kultúrkörökben is a holtak napjához kapcsolódott. (Vegyük észre, hogy a Halloween uralkodó színei, a narancssárga és a fekete az aratás és a halál színei.)

A Halloween elnevezés valamikor a 16. században alakult ki. A mindenszentek előtti éjszakát az írek All Hallows Even (even = evening, Minden Szentek Estéje) néven illették, a skótok ezt egyszerűsítették Halloweenre.

Nem jó az ördögöt a fára mászatni

A főleg angolszász országokban megtartott ünnep külsőségei is szinte mind pogány eredetűek, így a töklámpás is. A meggyújtott tüzek, máglyák samhain idején arra szolgáltak, hogy elijesszék a holtakat és ártó szellemeket. Később a tűz riasztó funkciójához segítő is társult: a fény utat mutat a meghalt családtagok, szerettek szellemeinek.

A tök egy jópofa ír monda révén kapcsolódik a fényhez. A monda főhőse egy részeges naplopó, Jack, aki átverte az ördögöt. A monda egyik változata szerint versenyre hívta fára mászásban, de amikor az ördög felmászott a fára, Jack keresztet karcolt a kéregbe, így az ördög nem tudott lejönni. A csíny miatt bosszúból az ördög nem engedte be Jacket a pokolba, amikor a férfi meghalt – és mivel életvitele miatt a mennyországba sem mehetett, lelke örök bolyongásra ítéltetett. Egy izzó széndarabot tett egy kivájt karalábéba (más források szerint marharépába), és Jack azóta is e lámpás fényénél keresi nyugvóhelyét. Jack nevét a lámpás amerikai elnevezése (jack-o'-lantern) is őrzi, a karalábéból pedig akkor lett az esztétikusabb tök, amikor ír bevándorlók a 19. század közepén Amerikában meghonosították a zöldséglámpás szokását.

A jelmezeket és a kéregetést is írek vitték Amerikába. Samhain idején a halottak mindenféle formában megjelentek – a beöltözés ezt a hiedelmet őrzi: ha az ember szellemnek vagy szörnynek öltözik, az ártó lények azt hiszik, egy közülük, és nem viszik el a lelkét. A házról házra járás ennivalóért (amihez a magyar népszokások közül a regölés áll legközelebb) pedig a kelták étel- és állatáldozataikra vezethető vissza, amelyekkel a holtak vándorlását akarták megkönnyíteni. A halottak házról házra járnak, és ahol nem kapnak enni, megátkozzák a ház lakóit – nagyjából ennyi az Amerikában Halloweenkor elhangzó „trick or treat” (finomságot vagy csínyt) mögöttes jelentése.

Egyes források az étel mellett ősi emberáldozatokról, illetve sátánimádásról is írnak, de a történészek ilyesmire nem találtak bizonyítékot – valószínű, hogy ezeket a negatív konnotációkat a pogány ünnep ellen sokáig lejárató kampányt folytató katolikus egyház terjesztette el valamikor a középkorban. Az egyik legnagyobb amerikai keresztény szervezet, a Keresztény Koalíció 1982-ben szükségesnek is tartotta kimondani, hogy a Halloween nem sátánista rituálé.

Babonafélék

Az ünnephez kapcsolódó toposzok és babonák is az ókori gyökerekből sarjadnak. A fekete macska például a rossz szellemek egy gyakori megjelenési formája, illetve kedvelt boszorkányfamulus, akárcsak a denevér és a pók. Maga a boszorkány vélhetően egy öregasszony formájában megjelenő kelta télistennő révén kapcsolódik Halloweenhez. Bölcs és tisztelt istennőről van szó, a gonosz banyák már a későbbi évszázadok hordalékai.

Halloweenkor Amerikában szokásos az almahalászat, a játékban kéz használata nélkül, szájjal kell kikapni almákat egy lavór vízből. Nem véletlen, hogy éppen almát – ez a betakarítás és az aratás végének jelképes gyümölcse, a római Pomona-nap öröksége. Sok babona társul ehhez is, állítólag aki először szed ki almát, az fog először megházasodni, és az a lány, aki Halloween éjszaka az almáját a párnája alá teszi, a jövendő férjéről fog álmodni. De még a legfontosabb pogány szimbólumnak, a pentagrammának is létezik olyan magyarázata, amely egy félbevágott alma magházának formájára eredezteti vissza a jelet.

A Halloween tehát, bár nevében a Mindenszentekre utal, valójában nagyon is pogány ünnep. Persze mára sokat vesztett jelentőségéből, és legalább annyira fogyasztói szokás, mint spirituális. De a babonák erejét jól mutatja a Yale Egyetem kutatóinak egy tanulmánya, amely szerint Amerikában az átlagosnál kevesebb baba születik Halloweenkor (Valentin-napkor viszont több), és ez nemcsak megindított szülésekre és császármetszésekre, hanem a spontán szülésekre is igaz. Sok anya inkább vár vagy vajúdik még egy kicsit, minthogy a holtak szellemeinek napján hozza világra gyerekét.