Fekete tolla volt a madárősnek

Az Archaeopteryx-nak fekete tollazata volt – állítja az a nemzetközi kutatócsoport egy Nature Communications-ban megjelent tanulmányban. Az Archaeopteryx 150 millió éves fosszíliáit 1861-ben fedezték fel Németországban. A lelet 150 évvel ezelőtti felfedezése óta a tudósok azon vitáznak, hogy a szárnyas dinoszaurusz vajon hol helyezkedik el a madarak evolúciójában. A legtöbb vitát az Archaeopteryx szárnyai váltották ki: nem lehetünk benne biztosak, hogy tudott repülni a szárnyas dinoszaurusz – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

A nemzetközi kutatócsoport az amerikai Brown Egyetem tudósainak vezetésével pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálták a holló méretű dinoszaurusz tollazatát. A tudósok arra jutottak, hogy fedőtollakról van szó. Sikerült a fosszílizálódott tollakban több száz melanoszómát, a pigmenssejtek (melanociták) plazmájában lévő hólyagocskát is észlelni, amelyek a festékanyagot, a melanint tárolják.

A kutatócsoport megmérte a melanoszómák hosszát és szélességét, előbbi 1 mikron (a milliméter ezredrésze), utóbbi pedig 250 nanométer (egy nanométer a milliméter milliomod része) volt. Ahhoz, hogy megállapítsák, milyen színű festéket tároltak a hólyagocskák, a kutatók az Archaeopteryx melanoszómáinak alakját 87 ma élő madárfaj festéktárolóival vetették össze. A vizsgált madárfajok tollazata fekete, szürke, barna volt, de a pingvinek tollai is szerepeltek a kutatásban, amelyek szokatlan nagy melanoszómákat tartalmaznak.

„Kilencvenöt százalékos biztonsággal kijelenthetjük, hogy a szárnyas dinoszaurusz tollazata fekete volt" – mondta Ryan Carney, a  Brown Egyetem evolúciós biológusa. Az Archaeopteryx szárnytollazatának fekete színe a testhőmérséklet szabályozását segíthette elő, de szolgálhatta az álcázást, vagy a párválasztásban lehetett szerepe. Előfordulhatott azonban, hogy a tollazat repüléshez szükséges strukturális szilárdságát biztosították a melanoszómák.

„Nem állíthatjuk bizton, hogy az Archaeopteryx tudott repülni, viszont a jelenkori madaraknál a melanoszómák a szárnytollazatot védik a repüléskor fellépő abráziótól (felületkoptató hatástól). Ezért a szárnytollak, és különösen a végük általában pigmentált" – emelte ki Ryan Carney.