Donát
1 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Mi köze a nyúlnak a feltámadáshoz?

2012.04.08. 07:55 Módosítva: 2012.04.08. 08:01
A húsvét ma Jézus feltámadásának az ünnepe, és negyvennapos böjt előzi meg. A keresztény ünnep múltja azonban rejtélyes. Minden évben más napra esik, amelyet a tavaszi napéjegyenlőség és a telihold befolyásol; bizonyos nyelveken egy pogány istennőről, más országokban viszont a zsidók egyik legnagyobb ünnepe után kapta a nevét. Ha pedig mindez nem lenne elég, a húsvét jelképes állata az Ószövetségben még tisztátalan állatként szereplő nyúl, amely ráadásul színes tojásokat tojik.

A Jézus kereszthalálból való feltámadását ünneplő húsvét angol nevének (Easter) eredete pontosan nem ismert. Egyes források szerint a szó Ostara, a tavasz és a termékenység germán istennőjének nevéből származik. Mások szerint egy fordítási hiba miatt az ófelnémet nyelvben az esostarum szót használták a latin húsvét, a fehérhét (Hebdomada Alba) nevére, és ebből lett Easter a húsvét az angol nyelvben.

Fotó: Miguel A. Lopes

A magyar elnevezés ennél sokkal egyértelműbb, hiszen a nagyböjti tilalmak feloldására utal. Spanyolul Pascua, franciául Paques a húsvét. Ezek a a zsidó húsvét, a pészah görög és a latin elnevezéseiből, a pascha és pasch szavakból erednek.

Bonyolult történet

A húsvét minden évben más napra esik, mozgó ünnep. Az időpontját a Jézus halála utáni néhány évszázadban sok vita övezte. Végül 325-ben a niceai zsinat döntött arról, hogy húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni vasárnapra essen. A számítása ennek ellenére nem csillagászati úton, hanem előre elkészített táblázatok (computus) alapján történik.

Jézus pénteki kereszthalála és vasárnapi feltámadása azután történt, hogy elment Jeruzsálembe a pészah megünneplésére, ezért a mai napig közeli időpontban van a két vallási esemény, de sohasem esnek teljesen egybe. Jézus kereszthalála a zsidó naptár Niszán havának 14. napján következett be, feltámadása pedig harmadnap, vasárnap történt. Niszán a tavasz első hónapja volt, a dátum meghatározásában így kapott szerepet a tavaszi napéjegyenlőség. Mivel a zsidó naptár hónapjai újholdtól a következő újholdig tartanak, a 14. nap holdtöltére esett. A húsvét dátumához ezért kapcsolódik a napéjegyenlőség mellett a telihold is.

Fotó: -

A nyugati keresztény egyházak a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapon, ám az ortodox keresztények a mai napig a Julián naptár alapján, egy-két héttel később ünneplik a húsvétot. A 21. század eddigi legkorábbi húsvétja március 23-án, 2008-ban, a legkésőbbi pedig 2011-ben, április 24-én volt. Legközelebb 2038-ben lesz ilyen későn, akkor április 25-én. Ez a lehető legutolsó időpont, hiszen a húsvét mindig március 22. és április 25. közé esik.

Húshagyókedd, hamvazószerda, nagyböjt, nagyhét

A húsvét igazából nem csupán egy kétnapos ünnep, hanem egy egész periódus a keresztény évben. A húsvétvasárnapot és a húsvéthétfőt a negyvennapos nagyböjt előzi meg, amely a bűnbánat és a megbocsátás ideje. Régen Magyarországon a szigorú böjti étrendben csak hal, kenyér, só és száraz növényi, valamint megszentelt ételek szerepeltek. Voltak olyan paraszti közösségek is, amelyek kenyeret sem ettek.

A böjtöt megelőző nap a húshagyókedd (Mardi Gras). Régen a keresztény országokban ilyenkor nagy, esetenként jelmezes mulatságokat tartottak, ahol a népek jól belaktak húsból, tojásból, sajtból és egyéb tejtermékekből. A karnevál szó is ezt a hagyományt őrzi: a latin „carne vale” kifejezés jelentése a „hús elhagyása”.

A hamvazószerda a böjt első napja. A 4. századtól a böjt végén, nagycsütörtökön feloldozást nyerő nyilvános bűnbánók a nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában mentek a templomokhoz. Ott a pap megszórta őket hamuval, majd a böjt idejére kitiltotta őket a templomból, amelynek a kapujában nagycsütörtökig imádkoztak a megbocsátásért. A 14. századtól a papok már minden hívő homlokára hamukeresztet rajzoltak a böjt első napján, ám a nyilvános vezeklés szokását elhagyták.

A húsvétot megelőző hét nap a nagyhét, amely a virágvasárnappal veszi kezdetét. A nagyhét utolsó három napja a nagycsütörtök, amely Jézus utolsó vacsorájára emlékezik, a nagypéntek, amely a keresztrefeszítésére, és a nagyszombat, amely a halála és a feltámadása közötti átmenetet jelképezi.

Ostara és a pogány tojások

Az évszázadok alatt a régi pogány- és népi szokások lassan beleolvadtak a keresztény húsvét hagyományai közé. Ez természetes volt, hiszen más keresztény jeles napokhoz hasonlóan a húsvét is korábbi pogány ünnepek helyét vette át. A kereszténység elterjedése előtt ebben az időpontban sok helyen a fák és a tavaszi napéjegyenlőség ünnepét tartották meg Ostara, a termékenység germán istennőjének tiszteletére.

A tojás az újjászületést és a termékenységet szimbolizálta. A pogány emberek Ostara ünnepén hajnalban tüzeket gyújtottak, és a megfőzött, vagy kifújt tojásokat színesre festették. A tojásfestés eredete nem ismert, de az első színes tojások valószínűleg úgy születtek, hogy olyan tavaszi virágokkal főzték őket együtt, amelyektől elszíneződött a héjuk.

Fotó: Karl-josef Hildenbrand

A tojás a keresztény ünnepbe is beleillett. A hívők a böjti napokon nem ehettek tojást egészen húsvétig. Amikor letelt a böjt időszaka, az emberek sok helyen pirosra festették a megszentelt tojásokat, amely Jézus vérét jelképezte. A piros mellett azonban a zöldre festett tojás is gyakori a mai napig, amely a természet szimbólumaként maradt meg.

Tisztátalan állatból csokittojó nyúl

A nyúl a tojáshoz hasonlóan régen belekeveredett már a történetbe, mert Ostara állatának tartották. A természettel szimbiózisban élő pogány népek számára a szapora állat is a tél végét, a tavaszt és a termékenységet szimbolizálta. A keresztények eleinte nem lelkesedtek így a nyulakért. A Bibliában, az Ószövetszében Mózes harmadik könyve kimondja, hogy „a nyúl kérődző ugyan, de nem hasított a körme”, tehát tisztátalan állatnak számít. Később azonban a nyúl egyre gyakrabban szerepelt a vallásos festményeken, végül pedig annyira elfogadták, hogy mára a húsvét jelképévé vált.

Fotó: Frederic J. Brown

Igaz, a húsvéti nyúl karaktere először 16. századi német gyerekmesékben bukkant fel. Ezek arról szóltak, hogy a jól viselkedő gyerekeknek színes tojásokat hoz a nyuszi, ha a sapkájukból fészket raknak neki. A 18. században Amerika keleti részén letelepedő német bevándorlók magukkal vitték ezeket a történeteket, így az ottani hagyomány részévé váltak. A 19.században a csokoládégyárak nagy üzletet láttak meg a nyúl és a tojás párosában, a folytatást pedig mindenki ismeri.

A tojásgyűjtés és fészekfosztás ősi szokása ma is fellelhető a húsvéti hagyományok között, amikor húsvéthétfőn a gyerekeknek színes tojásokat és csokinyuszikat kell megkeresniük, vagy előző nap fészket építeni a húsvéti nyúl számára.