Tűz, víz, cápák

Tűz, rossz konstrukció, manőverezési hiba, rossz időjárás, ütközés, robbanás: ahány nagy hajótörés, annyiféle ok áll a háttérben. A hajó magasabb, drága szintjein lévő, gyorsan elhagyható kabin, a vízbe esés után a kitartáshoz szükséges testi és lelki adottságok és egy óriási adag szerencse – az esetek többségében még ez is kevés volt ahhoz, hogy az utasok túléljék a katasztrófát. (A listában csak a baleseteket vettük figyelembe, a háborús eseményeket – például a Wilhelm Gustloff személyszállító tízezer emberéletet követelő elsüllyesztését – nem.)

1987, Doña Paz – a lángoló tenger

A legtöbb ember (4375) minden összeállítás szerint a Fülöp-szigeteki Doña Pazon vesztette életét 1987 decemberében. A tengerjáró éjszaka, a Tablas-szorosban összeütközött egy kisebb tankerrel. A Vector kőolajszállítmánya lángra kapott, és a tűz azonnal átterjedt a Doña Pazra.

A szemtanúk szerint a tengerbe ömlő olaj is meggyulladt, így az emberek az égő hajóról a lángoló vízbe vetve próbálták menteni az életüket – a túlélők így szerezték az égési sérüléseiket. A körülményekre jellemző, hogy az 1963-ban, Japánban készült tengerjárón valószínűleg még rádió sem volt, legalábbis nem adott le vészjelzést. A mentőmellények zárt szekrényekben voltak, az utasok nem tudtak hozzájuk férni, és a személyzet nem adott utasításokat.

A hajón a hivatalos utaslistán feltüntetettnél sokkal többen voltak: miközben az üzemeltető 1493 utasról tudott, a becslések szerint több mint kétszer ennyi ember utazott a Doña Paz-on. Ezt támasztja alá, hogy a sikeresen azonosított 21 áldozat közül csak egy szerepelt az utaslistán. A cápáktól hemzsegő szorosban az ütközést összesen 26 ember élte túl: 24 utas a Doña Paz-ról, és ketten a Vector személyzetéből.

1948, Csiangia – az elfelejtett katasztrófa

Bár a Csiangia 1948-as pusztulása minden idők egyik legsúlyosabb vízi katasztrófája, ez egyben talán a legrosszabbul dokumentált eset is. A kínai polgárháborús viszonyok között nem igazán volt lehetőség a történtek kivizsgálására, a szárazföldi harcok 1950-es befejezését követően pedig a kommunista vezetésnek jobb dolga is akadt, mint hogy a kuomintangos áldozatok száma és sorsa miatt izgassa magát.

A Csiangia személyszállító gőzős volt, ami 1948 decemberében folyami aknának ütközött a Huangpu folyón, Sanghajtól északra. Az aknát, ami letépte a hajó farát, évekkel korábban valószínűleg a megszálló japán hadsereg telepítette.

A hajón az előretörő kommunista hadsereg elől menekülő köztársaságiak ezrei utaztak. A hivatalos utaslista 2150 utast rögzített, de a beszámolók szerint  rengeteg volt a potyautas. A túlélők számát 700-1000 közé teszik, a becslések szerint a hajótörésnek 2750-3920 ember esett áldozatul.

2002, Le Joola – 1300 potyautas

A szenegáli Le Joola komp 2002 szeptember 26-án süllyedt el Zambia partjainál. A német építésű, 1990-ben vízre bocsátott hajó legfeljebb 580 fő szállítására volt hitelesítve, ám azon valószínűleg legalább háromszor ennyien, becslések szerint közel kétezren utaztak. Mivel a komp belsejében nagyon meleg volt, rengetegen aludtak a nyitott fedélzeten, amitől a túlterhelt hajó súlypontja magasra került, és a jármű instabillá vált.

Este tízkor a kompról még jó időről számoltak be egy dakari tengerészeti biztonsági központnak, 11 körül azonban a jármű viharba került. A nagy szél és hullámok felborították, a fedélzetről a rakomány és az utasok a tengerbe estek. Csak egyetlen, 25 fős felfújódó mentőtutajt sikerült beüzemelni.

A legtöbb utas a hajó gyomrában rekedt. Órákkal a baleset után még dörömbölés és sikolyok hallatszottak odabentről. A parti őrség mentőhajói másnap értek csak a helyszínre, addig halászhajók mentették az embereket.

A Le Joola délután háromkor süllyedt el, összesen 64-en élték túl a katasztrófát, az áldozatok száma legalább 1963 volt.

1865, Sultana – elmaradt karbantartás

A Sultana lapátkerekes gőzhajó a Mississippi-folyón közlekedett, és a polgárháború idején, 1865 április 27-én süllyedt el. Ez minden idők legsúlyosabb hajókatasztrófája az Egyesült Államok történelmében – igaz, a Sultana végzetéről a figyelmet akkor elterelte Abraham Lincoln elnök 12 nappal korábbi meggyilkolása.

A hajót az Egyesült Államok kormánya bérelte ki, hogy a hadifogságból szabaduló katonákat hazaszállítsa. A baleset hajnali kettőkor, az egyik elromlott kazán karbantartási hiányossága és a túl alacsony vízszint miatt történt. A túlterhelt, billegő hajó összekötött kazánjaiban ide-oda lötykölődő víz miatt a kazánok túlhevültek és az egyik felrobbant. A detonáció, melynek hangját hangját a 13-15 kilométerre fekvő Memphisben is hallották, a vízbe sodorta a fedélközben utazókat.

A szétfröcsölő, izzó szén a leírások szerint a gőzöst lángoló pokollá változtatta, a hajón lévőknek esélyük sem volt a túlélésre. Legalább 1800 ember halt meg, a legtöbben unionista katonák, akiket nem sokkal korábban engedtek szabadon a Déli Konföderáció börtöneiből.

1954, Toja Maru – visszatért a tájfun

A japán Toja Maru vasúti komphajó végzetét a rosszul felmért időjárási viszonyok okozták 1954 őszén. A kompon a vasúttársaság közleménye szerint 1153-an utaztak.

A Japán-tengeren egy tájfun miatt leállt a tengeri forgalom, de délután úgy tűnt, enyhül a vihar, így a kapitány az indulás mellett döntött. A tájfun azonban ismét erőre kapott, és a szél viharossá fokozódott.

A Honsu és Hokkaido közötti Cugaru-szorosban a Toja Maru horgonyt vetett hogy kivárja a vihart, de a szél erősebbnek bizonyult és a hajó sodródni kezdett. A hullámok becsaptak a gépterembe, a motor leállt és a komp lényegében irányíthatatlanná vált. Hogy stabilizálja, a kapitány zátonyra futtatta a hajót, az azonban felborult és elsüllyedt. Csak 150-en menekültek meg.

1904, General Slocum – kiköthettek volna

A General Slocum sétagőzös 1904 június 15-én süllyedt el a New York-i East Riverben, miután kigyulladt. A hajón egy manhattani német protestáns kisegyház közössége utazott Long Islandre piknikezni.

Nem sokkal indulás után az egyik teremben tűz ütött ki, valószínűleg egy eldobott gyufa vagy csikk miatt. A közelben tárolt gyúlékony anyagok miatt a lángok erőre kaptak, a kapitány azonban csak bő negyedóra után volt hajlandó elhinni, hogy ég a hajó.

A hajó tűzvédelmi szempontból kritikán aluli volt: a legénység nem volt kiképezve a vészhelyzetre, a tűzoltótömlők rég elrohadtak, a mentőövek és mellények szétestek, amint hozzájuk értek, a mentőcsónakokat mozdítani sem lehetett.

Hogy védje a part menti épületeket és üzemeket, a kapitány az azonnali kikötés helyett az út folytatása mellett döntött, a szél azonban még jobban felszította a tüzet. Hiába volt meleg, az emberek többsége akkoriban még nem tudott úszni, a nők dolgát az akkor divatos nehéz ruhák is nehezítették, sokaknak  a halálát pedig a lapátkerekek okozták. Mire a hajó a sekély, part menti vízben elsüllyedt, 1021 ember égett halálra vagy fulladt vízbe.

2006, al-Salam Boccaccio 98 – a tűzoltás miatt süllyedt el

Az egyiptomi Al-Salam Boccaccio 98 autóskomp összesen (valószínűleg) 1408 emberrel a fedélzetén 2006 februárjában süllyedt el a Vörös-tengeren, Szaúd-Arábiából Egyiptomba tartva.

A túlélők (összesen 388-an voltak) szerint a Boccaccio nem sokkal indulás után megdőlt, majd pár óra után a dőlés fokozódni kezdett. A gépteremből füst tört elő, majd tűz ütött ki. A legénység oltani kezdett, ám az egyik beszámoló szerint végül éppen ez okozta a hajó vesztét: mivel a szivattyúk elromlottak, az oltáshoz használt tengervíz a hajóban rekedt és elsüllyesztette azt.

A tragédia előtt a hajó még egy teljes fordulatot tett, majd felborult. A fedélzetről nem adtak le segélykérést, az automatikus vészjelzést a brit légierő észlelte Skóciában, ők értesítették az egyiptomi hatóságokat.

A szerencsétlenségben az erős szél és hullámzás is közrejátszhatott, valamint az autóskompok közismert problémája, hogy a behajtási és kihajtási nyílások csak kevéssel a merülési vonal felett helyezkednek el, azaz sérülés esetén a víz gyorsan betör a raktártérbe.

1914, Empress of Ireland – mentés a jeges vízből

Az óceánjáró a kanadai Québec Cityből tartott az angliai Liverpoolba a fedélzetén 1477 emberrel, amikor a Lőrinc-folyón az éjszaka közepén a sűrű ködben oldalról nekiütközött egy norvég szénszállító hajó, a Storstad. A Storstadt nem süllyedt el, az Empress of Irelandbe azonban a hatalmas lyukakon és a szabályok ellenére nyitva hagyott hajóablakokon ömlött be a víz.

A hajó az oldalára dőlt. Az alsó szinteken szinte mindenki megfulladt, az ütközésre és a vízre felébredőknek esélyük sem volt menekülni az áradat elől. A felsőbb szintekről viszont sokan feljutottak a fedélzetre és a mentőcsónakokba. Az erős dőlés miatt azonban csak négy csónakot sikerült vízre ereszteni.

Tíz perccel az ütközés után a hajó hirtelen még jobban megdőlt. Mindenki azt hitte hogy megfeneklett, ezért mintegy 700 ember a hajóablakokon át kimászott az oldalára. Nem sokkal később a tat megemelkedett, majd a hajó elmerült, és az emberek a jeges vízbe kerültek.

A balesetnek 1012 áldozata és 465 túlélője volt, köztük a kapitány is, akit a süllyedő hajó örvénye a mélybe rántott, de sikerült a felszínre úsznia. Egy mentőcsónakkal a legénység segítségével elkezdte az épen maradt Storstad-ra menteni a túlélőket. Pár óra után azonban feladták az erőfeszítést, mert hideg vízben addigra mindenki meghalt.

1921, Hong Moh – a roncsba kapaszkodtak

Szinte semmit nem lehet tudni a szingapúri Hong Moh vesztének okairól. A hajó 1921. március 3-án egy parti sziklának ütközött a dél-kínai Santou közelében. A fedélzeten körülbelül 1100 ember volt, zömmel kínaiak.

A hajótest kettétört, az túlélők a roncsba kapaszkodtak. Amikor három nappal később a brit tengerészet cirkálója elsőként a helyszínre ért, 350 ember még mindig a roncsba kapaszkodva várta a segítséget. Végül közel háromszázat sikerült megmenteni.

1996, Bukoba – a komp, amin semmi sem volt rendben

A Bukoba a Viktória tavon közlekedő komp volt a tanzániai Bukoba és Mwanza városai között. A hajóról azt sem lehet pontosan tudni, hogy mikor építették, valószínűleg 1979-ben vagy 80-ban.

A Bukoba 1996 május 21-én süllyedt el, sekély vízben, 56 kilométerre Mwanzától. A nyilvántartás szerint 443 utasa volt, de a harmadosztályon utazókat fel sem írták, ezért az áldozatok számát 8-900 közé teszik. Az áldozatok között volt Abu Ubaida al-Bansíri, az Al Kaida terrorszervezet egyik vezetője is.

A baleset konkrét okairól keveset lehet tudni, de szakértők szerint abban közrejátszhatott a mentőeszközök, tűzoltóberendezések és vészjelzők hiánya, a karbantartás és az ellenőrzés elmaradása, és a hatóság gyenge szakértelme.

1994, Estonia – levált az orrnyílás

A ciprusi és észt zászló alatt hajózó skandináviai komp balesete 1994 szeptember 28-án történt. A Tallinnból Stockholmba tartó járaton 989 ember utazott, 803 utas és 186 fős legénység. A teljesen megrakott hajó enyhén balra dőlt az egyenlőtlenül elhelyezett rakomány miatt.

A tengeren erős szél fújt, és hatméteres hullámok is nehezítették a haladást, de ez nem számított extrém időjárásnak, az összes többi hajó is menetrend szerint közlekedett.

Az éjszaka közepén, a Turku-szigetcsoport közelében haladva fémes robajok hallatszottak a komp felnyitható orrnyílása felől, majd az ajtórostély levált, víz ömlött a raktérbe és a hajó az oldalára dőlt. Nem sokkal később már az Estonia már az oldalán feküdt és a motorjai is leálltak.

A legénység első vészjelzései nem voltak szabványosak (nem tartalmazták a mayday" szót), majd elment az áram, ezért a pozíciót sem tudták már pontosan megadni. Így viszont a segítség is csak késve indult el a szerencsétlenül járt komp felé. Végül visszatért az áram, és sikerült pontosítania baleset pontos helyét.

A baleset kezdete után egy óra sem telt el, és az Estonia már el is süllyedt. A hajókkal és a helikopterekkel összesen 138 embert sikerült kimenteni, az áldozatok többsége a hajóban rekedt. A tragédiát az orrnyílás rostélyát záró mechanika konstrukciós hibája okozta, és annak késői észlelése. A szerencsétlenséget követően jelentősen megszigorították a hasonló autóskompokra vonatkozó biztonsági előírásokat.

1917, Mont Blanc – robbanás Halifaxban

A híres halifaxi robbanás is a hajókatasztrófák élmezőnyébe sorolható, de mivel az áldozatok túlnyomó többsége nem az összeütköző hajókon utazott, külön kategóriának számít. Az irtózatos detonáció a kanadai Új Skócia tengerparti városa, Halifax kikötőjében történt 1917 decemberében, amikor egy robbanóanyagokkal megpakolt francia teherszállító, a Mont Blanc összeütközött egy norvég gőzhajóval.

Az addigi legnagyobbnak számító robbanás a szemtanúk szerint 300 méter magasra repítette a Mont Blanc törzsét, és két négyzetkilométeres környéken mindent letarolt. A becslések szerint a városban kétezer ember halt meg a törmelék, az összeomló épületek és a tüzek miatt.

(Forrás: Wikipédia)