Az eddigi legkorábbi bibliai kultúra nyomaira bukkantak
A jeruzsáliemi Hebrew University archeológua, Yosef Garfinkel megtalálta a legkorábbi emléket, ami a bibliai királyok idejéhez kötődik. Khirbet Qeiyafa városát Jeruzsálemtől 30 kilométerre találták meg, az ásatások alatt három nagy szobát találtak, melyeket valószínűleg szentélynek használtak, emellett találtak kerámiát, fém- és kőeszközöket, egyéb művészeti tárgyakat.
A három szentély egy nagyobb épület része volt, ahol bazalt oltárokat, oszlopokat, két nagy kerámia ivótálat, kő és kerámia ereklyetartókat találtak. Az ereklyetartók valójában hordozható templom alakú dobozok. A talált tárgyak Dávid király korában jellemző stílusjegyeket viselnek magukon.
A Khirbet Qeiyafában talált elszenesedett olajmagból végzett radikarbon-kormeghatározás szerint időszámításunk előtt 1020 és 980 között létezett a város, majd megsemmisítették. A bibliai történetek szerint az ősi izraelitákat az különböztette meg a környező népcsoportoktól, hogy egy istenben hittek és tiltották az emberi és állati bálványok imádását. A feltárt területen nem is találtak szobrokat, és nem találtak disznócsontokat sem.
Emiatt gondolják azt, hogy Khirbet Qeiyafa lakói betartották a két bibliai tiltást, így elkülönültek a környező településeken élő filiszteusoktól. Garfinkel szerint a maradványokon lévő díszítés azonos a Bibliában leírtakkal. Az egyik agyagból készült kelyhen például két őrző oroszlánt látni, két oszlopot és három tetőn álló madarat. A két oszlop valószínűleg Salamon Templomát jelképezi.
A bejelentést némi szkepticizmussal fogadta a Bar-Ilan University kutatója, Aren Maeir, aki a közeli filiszteus város, Gath romjait tanulmányozta. Szerinte a talált tárgyak nem bizonyítják egyértelműen, hogy a várost izraeliták lakták. Az oroszlán és madárdíszítések pedig cáfolják azt a kijelentést, hogy nem találtak állati és emberi ábrázolást. Az nem kérdés, hogy a rendkívüli felfedezésről van szó, de még vitatkoznak azon, hogy pontosan mit találtak.