Újratárgyalták Szókratész perét

Egy nemzetközi bíróság néhány napja felmentette Szókratészt, a görög filozófust a vádak alól, amelyek alapján időszámításunk előtt 399-ben halálra ítélték. A szavazás szoros volt: öten ártatlannak, öten bűnösnek találták, a korabeli athéni jog szerint tehát nem bizonyosodott be a bűnössége. De Szókratész akkor is jobban járt volna most, mint egykoron, ha a neves amerikai, brit, görög, svájci, német valamint francia jogászokból álló testület elítéli, ugyanis ezúttal vádlói sem kértek rá halálbüntetést. Nem kellett volna tehát kiinnia a halálos méreggel teli bürökpoharat, mint bő 2400 éve.

Az Onassis Alapítvány által szervezett athéni tárgyaláson a bírák pontról pontra végigvették az egykori vádakat: Szókratész megrontja az ifjúságot, nem a város isteneiben, hanem más, új istenek vagy daimónok működésében hisz. A vádlók szerint – de korábban erre a következtetésre jutott több szaktörténész is – Szókratész demokráciaellenes, Spárta-barát megnyilatkozásaival aláásta a frissen stabilizált demokráciát, és sokak szerint az Athént ért sorozatos csapások mögött is az állt, hogy az istenek elfordultak a várostól. Aki tehát az ifjúságot „államellenes” politikai és teológiai eszmékkel fertőzi meg, méltó a büntetésre. Védelmezői viszont Szókratész jó szándékait, igazságszeretetét és a szabad véleményalkotáshoz fűződő jogát hangoztatták.

Bár a bírák ítélete szoros volt, a tárgyalás közönsége egyértelműen Szókratész pártján állt: 99 százalékuk ártatlannak tartotta őt, és az egyidejű szavazás szerint az eredeti, ókori eljárás egyértelműen politikai célokat szolgált. A mostani újratárgyalásról több mint négyórás videó készült.

Tovább hergelte bíráit

Szókratész valamikor időszámításunk előtt 470 körül született Athéntól nem messze, és bár több hadjáratban is részt vett, egész életében a városban élt. Tanúja volt a görög–perzsa háborúk utolsó szakaszának és a peloponnészoszi háborúnak, Athén többszöri elfoglalásának és fokozatos hanyatlásának. Két feleségétől három fia született, és betöltötte a hetvenedik életévét, amikor perbe fogták olyan vádakkal, amelyeket már a vígjátékíró Arisztophanész is pedzegetett Szókratészról szóló gúnyrajzában, A felhőkben – jó 24 évvel korábban.

Ügyének az sem kedvezett, hogy a per előtt néhány évvel, időszámításunk előtt 404-ben a harminc zsarnok rémuralmát (amely a rendszer 1500 „ellenségét” kivégeztette, és 5000-et száműzött) az a Kritiász vezette, aki korábban a tanítványa volt. Így amikor i. e. 403-ban helyreállították a demokráciát, az oligarchákkal és a spártai állammal rokonszenvező Szókratésznek nem volt sok esélye.

Az athéni polgárokból kisorsolt félezer bíró 56-44 százalék arányban bűnösnek ítélte a filozófust, ám miután Szókratész – tanítványa, Platón tanúsága szerint – tovább hergelte őket azzal, hogy inkább jutalmazniuk kellene, nem pedig halálra ítélni őt, egy újabb szavazáson már 72 százalék kívánta a vérét. Szókratész állítólag ezekkel a szavakkal fogadta a végzetes döntést: „Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent”. Amikor az ítéletnek megfelelően kiitta a méregpoharat, még nem tudhatta, hogy vádlói közül legalább ketten hamar csúf véget érnek: Melétoszt nem sokkal később szintén halálra ítélték, Anütoszt pedig száműzetésben kövezték agyon.

A mostani újratárgyalás szervezői szerint Szókratész pere örök tanulságul szolgál azoknak az országoknak, amelyek éppen krízist élnek át – főleg a komoly gazdasági bajokkal és június 17-én megismételt parlamenti voksolással szembenéző Görögországnak.