Már elkezdődött az igazi olimpia

Most, hogy a labdarúgó-Eb és a wimbledoni tenisztorna is véget ért, a világ sportszerető közönsége megkezdi a végső visszaszámlálást a londoni olimpiai játékokra. Azokat kivéve, akik tudják: az ókori olimpiák hagyományát elsőként felélesztő esemény valódi utódja már hétvégén el is kezdődött az egyébként álmos, 2600 lakosú közép-angliai kisvárosban, Much Wenlockban.

Ezen a településen történt, hogy a 19. század közepén egy helyi orvos és filantróp, dr. William Penny Brookes megalapította a Wenlock Agricultural Reading Soceity (WARS) nevű olvasókört, amely egy könyvtár létrehozása mellett különféle érdeklődési körök mentén szerveződött „osztályokat” is felállított. 1850-ben alakult meg az Olimpiai osztály azzal a céllal, hogy a testedzést évente megrendezett helyi sportversenyekkel népszerűsítse.

Esernyő és szivar

Ezeket olimpiának nevezni talán egy kicsit túlzás lenne, már csak azért is, mert az „esernyő és szivar” megmérettetés (amely egy kerékpárverseny volt, ahol féltávnál a versenyzőknek le kellett szállni és kinyitni egy esernyőt, majd meggyújtani egy szivart) sajnálatos módon hiányzik az újkori játékok programjából, de kezdetnek megtették. Újabb lökést adott a mozgalomnak, amikor Brookes hírét vette az 1859-es athéni Olimpiai Játékoknak. Ez szintén nem volt hivatalos olimpia, egyetlen ember, bizonyos Evangelisz Zappasz, egy görög származású albán szervezte és finanszírozta az eseményt.

Zappasz meggyőzte a görög királyt, hogy élessze fel az olimpia hagyományát egy görög ajkú versenyzőknek szervezett megmérettetéssel. Brookesnak annyira imponált az ötlet, hogy saját olimpiai bizottsága felajánlott 10 fontot a leghosszabb futóverseny győztesének – ez volt az egész esemény legmagasabb pénzdíja.

A Wenlocki Olimpiai Társaság 1860-ban kivált a WARS-ból, és a változatlanul megrendezett versenyek programját igyekeztek a Zappasz-féle rendezvény főként atlétikai számaihoz igazítani. Brookes hozzákezdett egy Athéni Nemzetközi Olimpiai Fesztivál megszervezéséhez is, a görög kormány azonban nem támogatta az ötletet.

A NOB is elismeri a hagyományt

Aztán 1889-ben Brookes meglátott egy hirdetést, amelyet egy testneveléssel foglalkozó kongresszus szervezője, egy bizonyos Pierre de Coubertin báró tett közzé. A következő évben Brookes meghívta Coubertint, hogy tekintse meg a Wenlocki Olimpiát, amelyet akkor a báró tiszteletére rendeztek meg. Ekkor Coubertinen volt a sor, hogy inspirációt merítsen. Hazatérve megalapította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), Brookest pedig meghívta, hogy tiszteletbeli tagként vegyen részt az első kongresszuson. Az első, NOB által elismert játékokat 1896-ban, Athénban rendezték meg – sajnos William Brookes négy hónappal azelőtt meghalt, hogy láthatta volna legnagyobb álmának megvalósulását.

Azonban nem is Angliában játszódna ez a történet, ha a wenlocki olimpiát nem rendeznék meg azóta is ezen a néven majdnem minden évben. Sajnos az olyan igazán egzotikus versenyszámok, mint a fentebb említett esernyő és szivar, illetve a talicskatolás bekötött szemmel, valamint az egyszer megrendezett „öreg nők versenye egy font teáért” beszédes elnevezésű megmérettetés már kiveszett a programból az évek során. Azonban még mindig van egy-két szám, amelyet idén Londonban nem, csak Wenlockban tekinthetnek meg az érdeklődők. A gyepteke döntőjét például egy hét múlva, 15-én rendezik, a kosárlabda ősére hasonlító hálólabdaverseny egy nappal korábban lesz. Idén új számmal is bővült a program, a vitorlázórepülők versenye akár a hivatalos olimpiára is beférne.

A Much Wenlock-i olimpia hagyományát egyébként a NOB is elismeri, 1994-ben az akkori főtitkár, Juan Antonio Samaranch is kilátogatott az eseményre, majd lerótta tiszteletét Brookes sírjánál is. Amikor majd a londoni játékokra érkezett sportolók ünnepélyes bevonulását nézzük, jusson eszünkbe, hogy ennek ötlete is Wenlockból származik: Coubertin 1890-ben látta, ahogy a résztvevők átvonulnak a városkán, majd körbe a sportpályán. Az sem véletlen, hogy a londoni olimpia két kabalafigurájának egyikét Wenlocknak nevezték el, így talán Brookes kései utódait sem zavarja, hogy az első és eredeti modern olimpia nem kap annyi figyelmet, mint a wenlocki ötletből kinőtt Coubertin-féle másolat.