Háború utáni olimpia, rongyrázás nélkül
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A londoni szervezőbizottságnak – amelynek tagjai zömmel magas katonai ranggal is rendelkeztek – alig két éve volt rá, hogy tető alá hozza a játékokat. Az élelmiszert, a ruházatot és a benzint még mindig jegyre adták, magas volt a munkanélküliség és nem volt elegendő szálláshely. A lebombázott londoni romok között kis költségvetésű, katonai hadművelet módjára megtervezett olimpiát készítettek elő. Eldöntötték, hogy a versenyzők kapnak ágyneműt, de törülközőről maguknak kell gondoskodniuk. Felkérték Finnországot, hogy adományozzon faanyagot a kosárlabdapálya padlójához, Svájcot pedig, hogy küldjön tornaszereket. Olyan vállalatokat nyertek meg szponzornak, mint a Coca-Cola, a Craven „A” cigarettamárka, a Guinness és a Brylcreem férfi hajápolási cikkeket gyártó cég. Még abba is belementek a szervezők, hogy a Coopers minden brit férfiversenyzőre saját márkás, Y-mintás alsónadrágot húzzon.
Nem építettek olimpiai falut sem. A négyezer versenyzőt, edzőiket és a csapatvezetőket szétszórták a londoni légibázisokon, iskolákban és kollégiumi épületekben. A háború hagyatékaként az ellátásért, utánpótlásért felelős Ministry of Supply gondoskodott az ágyakról, gyékényszőnyegekről, „szükségszekrénykékről” az osztálytermek szállássá alakításakor. A Richmond Park-i katonai barakkokat függönyökkel és virágágyásokkal csinosították ki.
Egyetlen új stadiont sem építettek, csupán a háború előttieket újították fel: a Wembley stadionban az agárversenyek helyett az atlétikai számok és a futball kapott helyet; az Empire Poolban (ma Wembley Arena) a korcsolyázók helyett az úszók és a bokszolók kerültek; a légvédelmi ballonokat eltávolították a Herne Hill-i kerékpárpályáról. A versenyezőket többek között a megszokott londoni buszokkal szállították egyik helyről a másikra, illetve bérletet kaptak a metróra.
Egy tengeribeteg csapat
Mivel az új-zélandi csapat tagjai öt hetet töltöttek a tengeren egy kis teherszállító hajón, mire megérkeztek, legyengültek és meggyötörte őket a tengeribetegség, hiába tartottak mindennap futóedzést a fedélzeten. Az amerikai csapat zöme az S. S. America óceánjárón utazott. Az olimpia a ramadán idejére eset, ám arra nem dolgoztak ki hivatalos forgatókönyvet, hogy versenyezzenek-e az éppen böjtölő versenyzők. Valószínűleg soha korábban nem részesült Londonban egyenlő bánásmódban még ilyen sokfajta vallást, társadalmi osztályt és rasszt képviselő ember.
A csapatok élelmezése is sajátos volt. A brit csapat tagjai minimum 2600 kalóriát fogyasztottak naponta. Az olimpiai felkészülés idején további 50 százalékkal növelték meg a kalóriabevitelt, ami egyenértékű volt egy szénbányász adagjával. Néhányan ételpakkokat is kaptak Kanadából, illetve Ausztráliából, teli őszibarackkonzervvel és kakaóporral. A vendégcsapatok maguk gondoskodtak az élelmezésükről: Argentínából zöldtea és spagetti, Ceylonból kókusz, Kínából olajos bambuszrügyek érkeztek. Az amerikai csapat naponta kapott repülőn friss gyümölcsöt, Helms-féle kenyeret és bifszteket Kaliforniából. A brit kormány táplálkozástudósai tanulmányozták a többi csapat „sajátos étrendjét”, és megfigyelték, hogy az ausztrálok két főtt tojást, valamint bordaszeletet esznek reggelire, míg a mexikóiak csilivel és pacallal kezdik a napot.
És mi volt a helyzet az „orvosságokkal” és egyéb serkentőszerekkel? Ahogy Joseph Birrell, a Barrow-in-Furnessből származó brit gátfutó fogalmazott: „Igenis szedtünk ilyesmiket 1948-ban. Marokszám ettük a cukorkaként árusított Horlicks tablettákat! Mivel nem nagyon voltak édességek akkoriban, ez jelentette az élvezetek csúcsát.”
Nők hiányos öltözékben
A hazai sajtó kezdetben puszta pénzpocsékolásként tálalta az eseményt, ám hamarosan kétezer újságíró özönlötte el a világ minden tájáról Angliát. Az Empire Pool-ban versenyző műugró nők fotózása kiváló alkalmat kínált arra, hogy hölgyeket „hiányos öltözékben” mutassanak meg. A gyengébbik nemnek kijáró hátrányos megkülönböztetés miatt a nők csak az úszó-, a vívó- és a rövidebb atlétikai számokban mérhették össze az erejüket.
A nyitóünnepségen 80 ezer ember hallgathatta meg VI. György király beszédét, és bámulhatta a Wembley stadion fölött keringő több ezer galambot. A tikkasztó melegben a zászlókat cipelő több cserkészfiú is kidőlt a sorból. Három nappal később viszont úszott az esőben az új salakpálya – az olimpiák történetének legcudarabb időjárásával ajándékozva meg a résztvevőket.
Jó néhány csapat politikai okokból nem lehetett jelen az olimpián: egész egyszerűen nem hívták meg őket a szervezők. Ezek közé tartozott a tengelyhatalmak közül Németország és Japán, de Olaszországot arra való tekintettel mégis meghívták, hogy a második világháború végén csatlakozott a szövetségesekhez. A szövetséges szovjeteket azonban az 1948 júniusában bevezetett berlini blokád miatt negligálták: bár a megnyitóünnepséget követően a szovjet nagykövetség bejelentette, hogy csapatuk már úton van az olimpiára, a brit külügyminisztérium diplomatikusan tájékoztatta a nagykövetséget, hogy a szovjetek csatlakozása ilyen későn már „kivitelezhetetlen”.
Az 1947-ben önálló útra lépett India és Pakisztán most első ízben jelent meg független országként az olimpián. A palesztin csapatot már a felkészülési időszakban értesítették arról, hogy Izrael állam megalakulása miatt nevezésüket nem fogadhatják el. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak úgy tudta elhárítani az arab országok bojkottját, hogy döntést hozott, mely szerint Izrael sem vehet részt az olimpián, mert még nem rendelkezik saját olimpiai bizottsággal.
A határ a csillagos ég
A londoni olimpia technikai vívmányai közé tartozott a rajtgép, a célfotó és a tévéközvetítés. Ez volt az utolsó olimpia, amelyen olyan versenyszámok is helyet kaptak, mint a szobrászat, az építészet, a metszet-készítés, a költészet és a zeneszerzés. A svájci és dán bírók franciául, finnül és afrikaans nyelven írott versek közül szemezgettek, és több ezren vették meg a belépőjegyet a kensingtoni Victoria and Albert Museum kiállításaira.
Amikor véget ért a verseny, a vitorlásokat, a zászlókat és a kosárlabdákat kiárusították. A 730 ezer font – azaz mai áron 20 millió font, vagyis 7,4 milliárd forint – költségvetésű olimpia nemhogy nullszaldós lett, de még 29 ezer fontos profitot is elkönyvelhetett. „A hitetlen Tamásokat sikerült elhallgattatni” – vonta le a következtetést a Wembley stadion vezetője, Sir Arthur Elvin.
Nem csupán a második világháborút követő legjelentősebb nemzetközi összejövetel, hanem a 20. század legsikeresebb, legolcsóbb és legszerényebb olimpiája is volt az 1948-as. Azóta zavartalanul megrendezik a játékokat minden negyedik évben, ám csak most, 2012-ben fog kiderülni, mennyire különbözik ez a londoni eseménysorozat attól az alkalomtól, amikor utoljára rendeztek Londonban nyári olimpiát. Egy biztos: az akkori és mai költségvetés között ég és föld a különbség, ugyanis a 2012-es játékokat hivatalosan 9,3 milliárd fontból (körülbelül 3,4 billió forintból) kívánják megrendezni, de sokak szerint a végszámla jóval meg fogja haladni ezt az összeget.
A cikk bővebb változata, valamint az 1948-as olimpia leghíresebb külföldi és magyar győzteseinek története a BBC History Magazin legújabb, augusztusi számában olvasható.