Magyar szerezte a világ leghosszabb himnuszának zenéjét

2012.07.31. 13:42
Debali portéja és az uruguayi himnusz partitúrájának részlete
Debali portéja és az uruguayi himnusz partitúrájának részlete
Fotó: uruguayeduca.edu.uy

A világ leghosszabb himnuszának zenéje egy bizonyos Francisco José Debali nevéhez fűződik, de számunkra sokkal érdekesebb a történet, ha a komponistát eredeti nevén, Debály Ferenc Józsefként emlegetjük. Az 1791-ben, Olténia (a mai Románia délnyugati részén található történelmi tájegység) területén született Debály a zenével apja révén ismerkedett meg, aki magánál Haydnnál tanult, majd az osztrák hadseregben szolgált, mint katonazenész. Fia is követte példáját, Piemontban szolgált 1820-ig, majd leszerelése után Lipcsében és Bécsben folytatta tanulmányait.

Ezután döntött úgy, hogy külföldön csinál karriert, először a szárd hadsereg zenekarának karmestere lett, itt ismerkedett meg feleségével, Magdalena Bagnascóval is. Később sem bírt kalandvágyó vérével, 1838-ban elhatározta, hogy Brazíliában próbál szerencsét. A sors azonban közbeszólt: a dél-amerikai országban tomboló sárgalázjárvány miatt Debályék végül Montevideóban, az 1825-ben függetlenségét kikiáltó Uruguay fővárosában kötöttek ki. A képzett magyar zenész itt is könnyen talált munkát: 1841 és 1848 között a Sala de Comedias zenekarának vezetője volt.

Ez az időszak nem igazán kedvezett a nyugodt alkotásnak, 1839 és 1851 között például szinte folyamatos polgárháború dúlt Uruguayban, amelybe a két nagy szomszéd, Brazília és Argentína is rendszeresen beavatkozott. A harcokban részt vett Guiseppe Garibaldi is, aki részben itt szerezte a később Itáliában alkalmazott harctéri tapasztalatait, többször is súlyos vereségeket mérve az Uruguayra támadó seregekre. Debály és a szárd származású Garibaldi között barátság is szövődött.

Debályt magával ragadta a kis ország hősies küzdelme, megérkezése után önként jelentkezett a hadseregbe, majd az 1839-es caganchai győzelem után egy gyújtó hangú dalt is írt Himno a Cagancha címmel, amelyet hamar országszerte énekelni kezdtek az emberek.

Az újonnan születő országoknak mindig nagy feladat megalkotni önálló nemzeti létük jelképeit, Dél-Amerikában ezt tovább nehezítette, hogy Brazílián kívül a többi új állam ugyanazokból a spanyol gyarmati kulturális gyökerekből táplálkozott. Himnuszok tekintetében sem volt jobb a helyzet, így fordulhatott elő, hogy a paragauayi és az uruguayi himnusznak ugyanannak – az egyébként uruguayi – költőnek, Fransisco Acuña de Figueroának a két alkotását választották.

Bár a gyújtó hangú hazafias költemény nem az a műfaj, amelyben a legkönnyebb eredetit alkotni, Figueroa talán nem is erőltette meg annyira magát, mindenesetre az Uruguayiak, a haza vagy a sír!, illetve a Paraguayiak, köztársaság vagy halál! már címében sem tér el túlságosan.

Ráadásul mindkét himnuszt Debály zenésítette meg, az uruguayit 1838-ban, a paraguayit 1845-ben. Előbbi egyébként a világ leghosszabb himnusza, hivatalosan a költemény mind a 11 versszakát tartalmazza, a teljes előadás nagyjából öt percig tart. Manapság már csak az első versszakot szokás előadni, így például a futball-világbajnokságokon is csak rövidebben élvezhetjük Debály – a szakértők szerint a nagy olasz operaszerzők, Donizetti, Verdi vagy Rossini munkáira emlékeztető – zenéjét.

Debály Ferenc József 1859-ben hunyt el, 143 zeneművet hagyva az utókorra, emlékére Montevideóban utcát is elneveztek.



  • Tippek
  • Lakáshitel