Törökország visszaköveteli antik kincseit

Török hivatalos személyek a nyáron azzal a panasszal fordultak a török igazságszolgáltatáshoz, hogy tizennyolc, jelenleg a New York-i Metropolitan Múzeum (Met) Norbert Schimmel Gyűjteményében található tárgyat illegális régészeti feltárás révén szereztek meg, és vizsgálatot követeltek az ügyben. Még tavaly Murat Süslü, a kulturális minisztérium kulturális örökségért és múzeumokért felelős hatóságának vezérigazgatója megdöbbentő ultimátummal állt elő: a Metropolitan igazolja a gyűjteményhez tartozó ősi figurák és aranyedények eredetét, különben Törökország megszünteti a műtárgyak kölcsönzését múzeumoknak. Török részről most azt mondják, hogy az intézkedés megtörtént.

Évszázados oszmán törvény

„Száz százalékig biztosak vagyunk abban, hogy a múzeumban található tárgyak Anatóliából származnak. Csak azt akarjuk visszakapni, ami jog szerint a miénk” – mondta nemrégiben a New York Timesnak Süslü.

Törökország törekvése nemzetközi vitát indított el arról, hogy miután a határok évszázadokon át változtak, kik az antik műtárgyak jogos tulajdonosai. Az olyan múzeumok, mint a Met, a Los Angeles-i Getty Múzeum, a párizsi Louvre és a berlini Pergamon Múzeum azzal vádolják Ankarát, hogy támadást indított azon küldetésük ellen, hogy bemutassák a globális művészet kincseit.

Múzeumigazgatók szerint a visszaszolgáltatás követelésével elfogadott gyakorlatot akarnak megváltoztatni, azt, amelyet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének, az UNESCO-nak a műtárgyak beszerzésére vonatkozó konvenciója is pártol. E szerint a múzeumok szabadon birtokolhatnak olyan műtárgyakat, amelyek 1970 előtt kikerültek abból az országból, ahol eredetileg találhatók voltak. Bár 1981-ben Törökország csatlakozott a konvencióhoz, most egy 1906-os, a török szultánságban született törvényre hivatkozik, amely megtiltotta műtárgyak külföldre vitelét - ennek alapján követel magának minden, a törvény születése után az országból kivitt műtárgyat.

A törökök azzal érvelnek, hogy a rablás és fosztogatás rossz, elítélendő dolog attól függetlenül, hogy mikor követték el. „A műalkotásoknak, akárcsak az embereknek, állatoknak és növényeknek, lelkük és történelmi emlékezetük van. Ha visszakerülnek országukba, a természet egyensúlya áll helyre” – nyilatkozta Ertugrul Günay török kulturális miniszter.

Zsarolnak a törökök

Nem Törökország az egyetlen, amely visszaköveteli a területéről elvitt műalkotásokat. Egyiptom és Görögország hasonló igényt támaszt múzeumokkal szemben, Olaszországnak pedig 2006-ban sikerült rábeszélnie a Metet, hogy szolgáltasson vissza neki egy 2500 éves borkeverő edényt, az Eufroniosz-kratért. Törökország agresszív taktikáját azonban különösen nyugtalanítónak tartják a múzeumok. Török részről beszüntették a művészeti alkotások kölcsönzését, halogatják a régészeti feltárási engedélyek kiadását, és nyilvánosan sértegetnek múzeumokat.

„A törökök vitáznak, és gonosz politikát űznek. Óvatosabbnak kellene lenniük morális igényeik megfogalmazásakor, hiszen múzeumaik teli vannak rabolt kincsekkel” – fogalmazott Hermann Parzinger, a Pergamon Múzeumot felügyelő Porosz Kulturális Örökség Alapítvány elnöke azokra a műtárgyakra utalva, amelyeket a törökök az évszázadokig uralmuk alatt álló Közel-Keletről és Délkelet-Európából szereztek.

Ezek közé tartozik az a Nagy Sándor nevét viselő értékes szarkofág, amely 1887-ben a libanoni Szidónban került elő, és most az isztambuli Régészeti Múzeumban van. Süslü szerint a szarkofág Törökországé, mert a terület, ahol megtalálták, abban az időben Törökországhoz tartozott.

Már visszakaptak műkincseket

A török kampány az általa kiváltott ellenérzések dacára komoly sikereket aratott. Tavaly a Pergamon Múzeum beleegyezett, hogy visszaszolgáltasson Ankarának egy 3000 éves, a hettita birodalomból származó szfinxet, amelyet a törökök állítása szerint 1917-ben restaurálásra vittek Németországba. Német hivatalos források szerint török részről nagyszabású régészeti munkálatok megtorpedózásával fenyegetőztek arra az esetre, ha a szfinxet nem adják vissza. Csakhogy Törökország azután sem volt hajlandó az együttműködésre, hogy a németek teljesítették a követelést. Visszautasította azt is, hogy kölcsön adjon négy tárgyat egy jelenleg is látható kiállításhoz. Süslü közlése szerint a Pergamon Múzeumnak más vitatott hovatartozású tárgyakat is át kell nyújtania ahhoz, hogy a műtárgykölcsönzés folytatódjon.

Parzinger viszont úgy véli, hogy Ankara alaptalanul követeli a tárgyakat. "Azzal, hogy török részről úgy kezelik Németországot, mintha pitiáner tolvaj lenne, több mint egy évszázados múltra visszatekintő régészeti együttműködést kockáztatnak, és rontják a két ország közti kapcsolatokat egy olyan időszakban, amikor Törökország az EU-tagság elnyerésére törekszik" - jegyezte meg.

Ankara számára győzelmet jelentett az is, hogy a Pennsylvaniai Egyetem múzeuma augusztusban bejelentette: kész meghatározatlan időre kölcsönadni Törökországnak huszonnégy, az ősi Trójából származó műtárgyat, amelyek homályos eredete szerepet játszott az 1970-es UNESCO-konvenció megszületésében. Cserébe Törökország műtárgyak kölcsönzésére és az egyetemmel folytatott együttműködésre tett ígéretet. Az eset kapcsán azonban egyes múzeumigazgatók annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy az egyetem által 1966-ban megszerzett tárgyak átadása további követelések áradatát indítja el.

2011 szeptemberében pedig a bostoni Szépművészeti Múzeum szolgáltatta vissza Törökországnak a Fáradt Héraklész nevű, 1800 éves szobor felső részét, amelyet Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök kormánygépén szállított haza diadalmasan.