Egy ősi tóban találtak bizonyítékokat arra, hogy a klímaváltozás hogyan segítette az ember evolúcióját és elvándorlását Kelet-Afrikából. A Rutgers University tudósai a kétmillió éves Olduvai-szurdokban kutattak Tanzánia északi részén, a szerves maradványokat vizsgálva arra próbáltak rájönni, hogyan alkalmazkodtak a növények az időjárás változásához.
Az Olduvai-szurdok Tanzániában
Fotó: Emory Kristof
A szurdok adott otthont az ember legkorábbi őseinek, a környéken talált fosszíliák, eszközök és növényi maradványok alapján tudnak következtetni arra, hogyan éltek az ősök. Gail Ashley professzor különlegesnek és extrémnek nevezte a területet, az ősi szurdok eléggé zárt ahhoz, hogy megőrizze a maradványokat, az egész olyan, mintha könyvet olvasnánk.
A kutatócsoport az évtizedek alatt összegyűjtött növényi maradványokat vizsgálta, az érintett fosszíliák kora kétmillió és kétszázezer év között van. Ezek alapján feltérképezték, hogy milyen növények élhettek a területen, ezt összehasonlították az időjárás változásával, így a változást is fel tudták vázolni.
Kiderült, hogy az i.e. 2 millió és 1,8 millió közötti időszakban nagy környezeti változás történt. A füves területek erdőknek adták át a helyüket, majd a fák kipusztulásával megint a fű vette át az uralmat. Mindez attól függött, hogy mennyi víz volt a szurdokban. A változás sokszor gyors volt geológiai mértékkel nézve, néhány ezer év alatt mindkét véglet előfordulhatott: a legszárazabb és a legnedvesebb időszak is.
Ezek a gyors változások gyorsíthatták az emberi evolúciót, mert az ősembernek nagyon gyorsan alkalmazkodnia kellett az állandóan változó természethez. Új módszereket kellett kidolgoznia a vadászatokhoz, gyűjtögetéshez és hozzá kellett szoknia a szárazsághoz is, meg kellett keresnie a friss vizet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
