Ötszáz éve majdnem magyar lett a pápa
Bakócz Tamás jobbágycsaládból származott, egy kerékgyártó fia volt, de bátyja támogatásával fényes egyházi karriert futott be. Testvére pénzén külföldön tanult, elvégezte a ferrarai egyetemet, és műveltségének köszönhetően 1474-ben már Mátyás udvarában kapott munkát. Kilenc évig nem bíztak rá komolyabb feladatokat, de 1483-ban kinevezték királyi titkárra, és innen már egyenes - ha nem is gyors - út vezetett a csúcsra.
Bakócz évről évre egyre több birtokot és címet szerzett. Az 1486-ban elnyert győri püspöki cím mellé egy évvel később begyűjtötte az egrit is. Mátyás halála után kancellár lett, 1497-ben az esztergomi érsekségre tette rá a kezét, három év múlva pedig VI. Sándor pápától bíborosi kalapot kapott.
1507-ben már Bakócz volt a konstantinápolyi pátriárka, és e cím birtokosaként természetesen ott volt a helye a 1512-es ötödik lateráni zsinaton. II. Gyula pápa egy évvel később elhunyt, és Bakócz Tamás lett a trón egyik várományosa. Az olasz Giovanni Medicinek azonban több támogatója volt a bíborosok köreiben, és megválasztása után igyekezett eltávolítani Rómából magyar riválisát.
Lejtőre került, különösen azután, hogy X. Leó kárpótlásul megbízta egy törökellenes keresztes hadjárat szervezésével. Az egykori jobbágy Bakócz tevékenysége nyomán tört ki Dózsa György 1514-es jobbágyfelkelése. Bakócz egyszerű származása miatt a nemesek szemében is szálka volt, és a később királlyá választott Szapolyai János már kimondottan ellenségeként kezelte. Bakócz végül elvesztette minden politikai hatalmát, fényűző élete 1521-ben ért véget.