![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Intrikák kísérték az orosz uralkodócsaládot
További Történelem cikkek
-
30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A Romanov család 1547-ben kóstolt bele az uralkodás fényes, de életveszélyes világába: IV. (Rettegett) Iván akkor vett nőül egy Romanov lányt. Anasztázia nagy hatással volt a cárra, így az hozzájárult ahhoz, hogy a Romanov család az udvarban a legbefolyásosabb família legyen. 1560-ban a cárnét is elérte az akkoriban meglehetősen gyakori sors: meggyilkolták. Egy másfél évtizeddel ezelőtti vizsgálat a hajában nagy mennyiségű higanyt mutatott ki – ez akár egy félresikerült kúra eredménye is lehetett, de valószínűbb, hogy a Romanovok térhódítását ellenszenvvel kísérők és a cárnéi befolyás ellenzői állították végleg félre; ugyanakkor hiteles bizonyítékok egyik változatot sem támasztják alá egyértelműen.
A cári pár hat gyermekkel ajándékozta meg az utókort, ám azokhoz sem volt túl kegyes a sors: a trónörököst egy verekedés során maga a cár ölte meg 1581-ben, a másik fiú, akit cárrá koronáztak – Fjodor Ivanovics, azaz I. Fjodor – állítólag gyengeelméjű volt, és 1589-ben bekövetkezett halálával egyben a 879 óta, tehát nyolc évszázadon át uralkodó Rurik-dinasztia is kihalt. Törvénytelen féltestvére, a trónörökös Dmitrij Ivanovics pedig epilepsziás rohama közben egy késsel szúrta torkon saját magát. Ez a furcsa magyarázat azonban kevés nagy hatalmú bojárt győzött meg a korban, ezért értelmi szerzőnek az egymással versengő trónvárományosokat tették meg – köztük is elsősorban a későbbi Borisz cárt.
Udvari intrikák
A trónért folytatott belháború első menetének győztese ugyanis a Fjodor helyett a hatalmat ténylegesen gyakorló Borisz Godunov lett, aki kíméletlenül irtotta a nagy rivális família, a Romanovok tagjait. Cárrá koronázták, ám halálával a Godunovok is kimúltak, ugyanis fiát, Fjodort Godunov 1605-ben bekövetkezett halála után egy feltüzelt tömeg a többi családtaggal együtt kiirtotta. Nyolcévnyi zűrzavar után – trónbitorlások és politikai gyilkosság jellemezték ezt az időszakot – a főurak I. Fjodor Romanov-házból való unokatestvérét, Mihail Fjodorovicsot látták a legmegfelelőbbnek a trónra.
A magának való fiatalembernek – tudván, hogy a korona birtoklása egyáltalán nem veszélytelen foglalatosság – nem fűlött a foga a trónhoz, és csak ambiciózus édesanyja unszolására hagyta el kolostorát, jóval azután, hogy 1613. február 21-én I. Mihályként megválasztották a trónra. A felelősség elől bujkáló fiatalembert csak jó egy hónappal később tudták megtalálni rejtekhelyén, és egészen júliusig kellett várni, hogy a korona formálisan is a fejére kerüljön.
![Nagy Péter](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/391/3911/39118/3911852_32a6d432aa098ceac8ba308318a618ed_wm.jpg)
A tényleges hatalmat azonban a lengyel fogságból való kiszabadulását követően apja, a pátriárkának is felszentelt Filaret gyakorolta. Mihály igyekezett azonban bebiztosítani hosszabb távra is a Romanovok uralmát: tíz gyermeke született, ám fiai közül pár év leforgása alatt csak egyetlen maradt életben, aki I. Alekszej néven az utóda is lett.
A Romanovok első bő száz évében Oroszország óriási belső fejlődésen ment keresztül, és főképp I. (Nagy) Péter alatt (uralkodott: 1682–1725) európai katonai és politikai hatalommá lett.
Az öröklődés stabilitása akkor tört meg, amikor I. Anna cárnő 1740-ben gyermektelenül halt meg, és apai és anyai ágán egyaránt német származású újszülött, nyolchetes unokaöccsét jelölte meg utódként. A csecsemőt – akit VI. Ivánként koronáztak meg – pár hónap után Nagy Péter és I. Katalin leánya eltávolíttatta (Iván élete végéig rabságban maradt: „az első számú névtelen fogolyként” emlegették), és I. Erzsébet néven 1741-től 1762-ig maga uralkodott. Neki sem volt gyermeke, utódául ő is unokaöccsét, a Holstein–Gottorpi Hercegség trónörökösét jelölte meg. III. Péter megkoronázását követően nevezik a dinasztiát Holstein–Gottorpi–Romanov vagy Oldenburg–Romanov családnak.
Poroszimádó oroszok
A poroszokat és különösen Nagy Frigyest csodálattal szemlélő III. Péter egyik első intézkedéseként kilépett a Szilézia hovatartozásáért kirobbant hétéves háborúból, sőt segélycsapatokat is küldött Frigyesnek, ezt azonban felesége, az anhalt–zerbsti hercegnő már nem hagyta szó nélkül. Miután egy államcsíny miatt Péter „önként” lemondott a trónról, majd három nappal később annak rendje és módja szerint az esetleges visszatérését is örökre megakadályozták, maga lépett férje örökébe, hogy II. (Nagy) Katalin néven Oroszország egyik legjelentősebb uralkodója legyen.
![Katalin találkozója II. József Habsburg uralkodóval](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/391/3911/39118/3911856_d68407f6eed0a3d75dadeea87b52f20e_wm.jpg)
Egy európai nagyhatalom tekintélyes feje, az Orosz Birodalom megszilárdítója volt, aki tekintélyes területet csatolt hozzá, Litvániától Fehéroroszországig, de a családszeretet nem tartozott az erényei közé: nemcsak férjével volt rossz a viszonya, intrikájával a sírból is megkeserítette fia, a szintén poroszimádó I. Pál (1796–1801) életét – ugyanis ő maga terjesztette el róla, hogy törvénytelen gyermek.
A végzetes végjáték
Az a körülmény, hogy anyja német származású volt, puccsal került hatalomra, ráadásul apjának személye sem teljesen tisztázott, a trón megtartásában kemény próba elé állította a cárt, és arra sarkallta, hogy törvénnyel szabályozza az öröklés rendjét. Ezen fia, I. Sándor (1801–1825) egy fontos ponton módosított: a Romanovok kötelesek európai és protestáns uralkodócsaládból származó hitvest választani maguknak, ellenkező esetben a házasságot az egyház nem fogadja el, és a frigyből született gyermekek is elvesztik a trónhoz való jogukat.
Így történhetett meg, hogy az 1917-es februári forradalomban lemondatott utolsó Romanov uralkodó, II. Miklós (ha nem számítjuk öccsét, Mihail Alekszandrovics nagyherceget, aki a javára történt lemondás napján maga is késedelem nélkül lemondott) unokatestvéri rokonságban – és nem mellesleg korábban igen szívélyes kapcsolatban – állt legnagyobb világháborús ellenségével, II. Vilmos német császárral.
![A cári család 1913-ban](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/391/3912/39121/3912124_3f6200d64cd64258b9176042210e8ac3_wm.jpg)
Halálához minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy másik unokatestvére, V. György brit király belpolitikai okokból nem merte befogadni a menedéket kérő cári családot, amelyet azután 1918. július 16-án éjjel a szovjet kormány utasítására brutális módon ki is végeztek. Így ért tragikus és visszavonhatatlan módon véget a Romanovok több mint 300 évig, 1613-tól 1917-ig tartó uralma Oroszországban.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)