Indián polgárháború Amerikában
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Történészekből és régészekből álló kutatócsoport dolgozik azon, hogy megfejtse a másik amerikai polgárháború eddig még feltáratlan eseményeit és összefüggéseit. Arról a konfliktusról van szó, amely a 19. század elején néhány „civilizált” indián törzset is megosztott az 1812-ben kitört angol–amerikai háborúval egy időben.
A polgárháború éppen kétszáz éve, 1813 elején tört ki a krík indiánok két meghatározó csoportja között, és ugyanakkor tetőzött, amikor az egykori gyarmattartók és az elszakadt újvilági területek közötti összecsapás. Utóbbi, az angol–amerikai konfliktus 1815-ben ért véget. Természetesen volt is némi közük egymáshoz, minthogy a britek mindent elkövettek, hogy egyes indián törzsszövetségeket Amerika ellen fordítsanak.
Harcosok és varázslók
Egy régészekből és történészekből kutatócsoport nemrég célul tűzte ki, hogy felderítse a rég elfeledett nagyobb csaták és kisebb ütközetek helyszíneit. A vizsgálat már csak azért is figyelemre méltó, mert a krík polgárháború jól tükrözte az amerikai indián törzsek zömében jelen lévő és eddig nem nagyon elemzett belső politikai-ideológiai törésvonalakat.
A kutatások eddigi szakaszában két alabamai felsőoktatási intézményben (az Auburni és a Dél-Alabamai Egyetemen) dolgozó szakértők már öt fontos katonai akció pontos vagy valószínű helyszínét határozták meg. Sőt első ízben sikerült fényt deríteniük arra, hol is helyezkedett el ekkor az amerikaiakkal már a függetlenségi háború idején is szembenálló (keletebbre eső településeik miatt felső-kríkekként ismert) törzsek szent főhadiszállása. A Szent Területnek is nevezett kis, megerősített településen indián varázslók ügyködtek, akiknek az volt a céljuk, hogy természetfeletti erők segítségével akadályozzák meg az ellenség áttörését. Ez azonban nem sikerült: az amerikai hadsereg elfoglalta a telepet a kríkek elleni offenzívában.
Az ásatási helyszín feltárásakor a régészek kozmikus ábrákkal díszített kerámiákat találtak, amelyek szimbolikája a még napjainkban is élő, tradicionális krík rituális táncokban is visszaköszön. Találtak olyan vastüskét is, amilyenekkel a felső-krík harcosok szerelték fel harci eszközeiket. E vörösre festett, halálos fegyverek miatt nevezték el „vörös husángoknak” a kríkek e csoportját a „vörös husángok háborújaként” is emlegetett konfliktusban.
A Szent Területen folytatott feltárások alátámasztották, hogy valóban amerikai csapatok támadták meg a kríkeket: a reguláris csapatok által használt muskétalövedékeket és a Mississippi állam milicistái által kilőtt puskagolyókat is találtak a csata helyszínén. Ezen kívül kések, fejszék, lakatok, magvak, fém nyílhegyek és Angliából importált staffordshire-i kerámiaedények is előkerültek az ásatások során.
A kutatócsoport beazonosította egy a felső-krík indiánok által ostromlott amerikai erőd, valamint egy folyami csetepaté valószínű helyét is. A mai alabamai Mobile várostól északra elhelyezkedő egykori Fort Sinquefield a fehér telepesek és az Amerika-barát alsó-krík törzsek fontos menedékhelyeként funkcionált, az amerikai csapatok és a vörös husángok által vívott úgynevezett „kenucsata” pedig alighanem az Alabama folyó középső szakaszán zajlott.
A kiváltó okok
A krík polgárháborúban mintegy 2000 (más források szerint 3000) indián, a krík törzsbeliek 10 százaléka vesztette életét. Kirobbantásához természetes és mesterséges okok egyaránt hozzájárultak. A 19. század elején – számos indián törzshöz hasonlóan – az Egyesült Államok délkeleti területét benépesítő kríkek élőhelyét egyre jobban veszélyeztette a vadászterületeiket visszavonhatatlanul károsító fehér telepesek előretörése.
Néhány indián igyekezett alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez (főként a nyugat-georgiaiak): gazdálkodásba kezdtek, sőt rabszolgaültetvények tulajdonosai lettek. Más kríkek azonban – elsősorban a kelet-alabamaiak – nem értettek egyet a magánföldtulajdonnal: valamennyi törzsi területet közösségi használatban akartak meghagyni, hogy hagyományos vadászéletmódjukat fenntarthassák.
Mintha a természet is összeesküdött volna ellenük: 1811 és 1812 fordulóján négy komoly földrengés rázta meg Észak-Amerika délkeleti vidékét. A kontinens legnagyobb földrengéseiként számon tartott természeti csapások több mint 130 ezer négyzetkilométernyi területen végeztek hatalmas pusztítást.
Könnyen lehet, hogy egyes indián törzsi vezetők és varázslók összekötötték a példa nélkül álló természeti csapásokat a számukra kedvezőtlen politikai-társadalmi viszonyokkal; az európai telepesek nyomása, az amerikai államok csalárd döntései és a krík szokások, hagyományok feladása egyaránt aggasztó méreteket öltött. Ezért néhányan egyre hangosabban követelték népüktől, hogy az térjen vissza a helyes ösvényre, és álljon ellen a fehérek törekvéseinek.
A felhívásukat követő krík harcosok 1813 februárjában két fehér telepes családot irtottak ki. Az amerikai hatóságok követelték az elkövetők kiadatását, ám a krík vezetők ezt megtagadták, s inkább maguk végezték ki a bűnösöket.
Leszámolás az indiánokkal
Az Amerika-ellenes, a régi hagyományokhoz körömszakadtáig ragaszkodó krík csoportok annyira feldühödtek ezen, hogy megtámadták a törzsi tulajdonban álló ültetvényeket és egyéb ingatlanokat, ami polgárháborúhoz vezetett. Októberben már az amerikai csapatok is beavatkoztak a konfliktusba, és a velük szövetséges alsó-krík erőkkel a továbbiakban együtt harcoltak a vörös husángok ellen.
A háború 1814-ben ért véget az Egyesült Államok és krík szövetségesei győzelmével. Ám ez az összefogás nem tartott túl soká: Amerika egyszerűen bekebelezte a krík vadászterületek 80 százalékát, függetlenül attól, hogy ellenségekről vagy barátokról volt-e szó. Két évtized sem telt bele, és a kríkeket a maradék területeikről is kilakoltatták, erőszakkal kényszerítve őket arra, hogy nyugati irányba, a mai Oklahomába vándoroljanak.