Hedvig
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Háború a meg nem született gyermekért

2013.04.15. 16:00
Háromszáz éve ért véget a spanyol örökösödési háború, amely nem csupán Európában, de a tengerentúlon is átrendezte a hatalmi erőviszonyokat. Az egész onnan indult, hogy egy spanyol királynak két felesége is volt, gyermeke azonban egy sem.

Két olyan adottsága volt II. Károly spanyol királynak, ami a monarchiák korában felettébb sok zavart okozott: hosszan betegeskedett, és nem gondoskodott utódról. A Habsburgok spanyol ágához nem voltak kegyesek a gének. Károly 1661-ben IV. Fülöp tizenharmadik gyermekeként és ötödik törvényes fiaként látta meg a napvilágot. A nagytermészetű uralkodónak volt még hét, amúgy anyai ágon is jó házból való gyermeke, ám fivérei elhunytával Carlos még a negyedik életévet sem töltötte be, amikor trónra kényszerült. 1697-ig régensként anyja, Habsburg Mária Anna kormányzott – két év megszakítással, amikor féltestvére, Don Juan José de Austria herceg puccsal félreállította a királynét –, de a királyné halála után sem ő vette kezébe a kormányzást: kegyencei irányították a rohamosan gyengülő és jelentékeny területi veszteséget szenvedő királyságot.

Noha II. Károly két házasságot is kötött, gyermeke nem született. Tíz évig élt  Mária Lujza orléans-i hercegnő oldalán, majd annak halála után Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem leányával, Mária Anna hercegnővel lépett házasságra, ám mindkét házassága gyermektelen maradt.

Csak a rosszmájúak gondolják úgy, hogy ennek egyik oka Károly feltűnően előnytelen külseje volt (a rokonházasságok miatti örökletes betegségek mellett) – mindezeket a jellemzőket a róla készült reprezentatív festmények sem tudtak kellően plasztikázni.

Erőtlen utódlási kísérletek

II. Károly betegeskedése már életében az európai politika központi kérdésévé tette a spanyol trón jövőjét, amelyre a legnagyobb eséllyel az osztrák Habsburg-ág és a Bourbon-ház pályázott. Jó időben látva a jövőt, a Habsburgok és a Bourbonok már a gyermek trónra lépése után kidolgoztak egy öröklési tervet. I. Lipót és XIV. Lajos megállapodott abban, hogy Károly várható közeli halálával Ausztriáé lesz Spanyolország az amerikai gyarmatokkal és a milánói hercegséggel együtt, Franciaország pedig „beéri” Németalföld, Franche-Comté, a Nápoly–Szicíliai Királyság, Navarra, valamint az afrikai gyarmatok és a Fülöp-szigetek megszerzésével. Ám Károly csak nem halt meg, s a kilencvenes évek végére immár Anglia és Hollandia is bele kívánt szólni az osztozkodásba – nem is annyira az európai, sokkal inkább gyarmati érdekeltségük folytán. Nem akarták, hogy Franciaország tengeren túli hatalom legyen, de azt sem, hogy a Habsburgok kezében ismét egy V. Károly császáréhoz hasonló léptékű birodalom legyen.

Károly, ha már a hitvesi keretek között nem sikerült, politikai eszközzel próbálta kivenni a részét az utódlási probléma megoldásából: 1698-ban belement abba, hogy ne Habsburg, de ne is Bourbon férfiú kerüljön a trónra. Egy bajor herceget, IV. Fülöp dédunokáját Asztúria hercegévé emelte, és kinevezte örökösévé. József Ferdinánd herceg azonban a következő évben váratlanul meghalt, s újrakezdődött a vetélkedés. A trón aspiránsai közül a Bourbonok voltak az ügyesebbek, II. Károly a Napkirály unokáját, Anjou Fülöpöt nevezte ki utódjául, majd röviddel utána, 1700-ben meghalt. Végakaratába azonban Ausztria, Anglia és Hollandia nem nyugodott bele. A következő évben ki is tört a spanyol örökösödési háború, amely felváltva és egyidejűleg folyt a tárgyalóasztaloknál és a hadszíntereken.

Anglia és Hollandia elfogadta, hogy I. Lipót kisebbik fia, Károly kerüljön a trónra, ám a trón elfoglalására már Madridba érkezett Anjou Fülöp.

Dörögnek az ágyúk

Most már a fegyvereké lett a szó. A harcok Spanyolország, Spanyol-Németalföld, a Német-római Birodalom és Észak-Itália földjén folytak, majd az angolok partra szálltak Portugáliában – megnyerve azt szövetségesüknek. A hadiszerencse kezdetben a Napkirálynak kedvezett – II. Rákóczi Ferenc ezért is remélte vele a termékeny szövetséget –, s a bajor választófejedelem is őmellé állt. Az egyesült francia–bajor haderő 1703-ban Höchstädt mellett először súlyos vereséget mért a császári hadakra, majd a következő évben az osztrák–angol seregek arattak győzelmet.

Két év múlva – ekkor már, I. Lipót halálát követően, az igen tehetséges utód, I. József volt a német-római császár –, 1706-ban az angolok a vallóniai Ramillies-nél győzték le a francia erőket, Savoyai Jenő  pedig Észak-Itália elfoglalásával erősítette meg az osztrák–brit szövetséget, amely 1709-re XIV. Lajost  Párizsig szorította vissza.

A hadi helyzet egyértelműen Ausztriának kedvezett. Ugyanebben az időben a törököket is kiűzték a birodalom területéről, így minden erejét Lajos ellen fordíthatta. Franciaországot a teljes vereségtől a Habsburgok sebezhető pontja, az utódnemzés gyöngesége mentette meg. I. József 1711-ben – bár igen kedvelte a női nemet – fiúgyermek nélkül halt meg. Öccsét, a spanyol trónra jelölt Károly főherceget választották császárrá VI. Károly (magyar királyként III. Károly) néven. Ez az aktus felkeltette a korábbi szövetségesek félelmét, hogy egy kézbe kerülhet a keleti és nyugati Habsburg Birodalom, így Nagy-Britannia és Hollandia most már a Bourbon örökségre hajlott. Miközben folytak a harcok, a felek 1712-ben Utrechtben béketárgyalásokba kezdtek.

Európa átalakul

Az 1713. április 11-én és július 23-án megkötött béke értelmében Anjou Fülöp lett Spanyolország királya, V. Fülöp néven, s megtarthatta a tengerentúli spanyol birtokokat is. Anglia megkapta az észak-amerikai gyarmatok egy részét, továbbá Gibraltárt, ezen felül a rabszolga-kereskedelem monopóliumát is. Ausztria sem járt rosszul, az ő kezére került Spanyol-Németalföld, Nápoly, Milánó, Livorno, Szardínia és Itália északi része. II. Viktor Amadé savoyai herceg, királyi címmel felruházva, megkapta Szicíliát. A Napkirály megtarthatta Strasbourgot és Elzászt, és ebben a békében ismerték el a brandenburgi választófejedelem királyi rangját is – így alakult ki a későbbi Porosz Királyság. VI. Károly császár eleinte visszautasította az egyezményt, de végül 1714-ben a rastatti szerződésben ő is csatlakozott hozzá.

A legnagyobb vesztes Spanyolország volt – az egykori világhatalom csillagzata végképp lehanyatlott. Franciaország elviselhető egyenleggel került ki a háborúból, Hollandia különösebb nyereség nélkül, a Habsburg Birodalom jelentékenyen megerősödött, ám a béke legnagyobb nyertese az idővel (1707-ben) Nagy-Britanniává alakult szigetország volt.  Lett is nagy ünneplés Londonban: Händel az 1713-as nagy győzelmi ünnepségre komponálta az Utrechti Te Deum hálaadó miséjét.