Mióta izgulhatunk a lottófőnyereményért?

A sorsolásos szerencsejátékok hagyományai természetesen igen régre, az ókorba nyúlnak vissza. Egyes feljegyzések szerint Kínában rendeztek először ilyen játékot, de például Augustus császár is szervezett hasonlót, amikor Róma felújítási munkálataihoz pénzre volt szüksége.

A mai lottó közvetlen ősét azonban a középkori Genovában kell keresnünk. A városállam szenátorait ugyanis azzal a módszerrel választották ki, hogy a 90 jelölt közül ötöt sorsoltak ki félévente, ők ülhettek be a megüresedett helyekre. A nép persze mindig izgalommal várta a húzást, és fogadások is köttettek a szerencsések kilétére. Egy szenátornak jutott eszébe, hogy ez akár rendszeres jövedelmet is hozhatna a városnak, így a fogadásokat állami kézbe vették, meghatározták a nyereményszorzókat a különböző kombinációkra – természetesen úgy, hogy a kincstár mindig jól járjon.

Ezt a játékot nevezték lottónak, és amikor látták, hogy a fogadók legszívesebben nem várnának fél évet az újabb húzásra, a szenátorok nevei helyett már csak az egykor melléjük írt számokra is lehetett fogadni – ezzel megszületett a játék modern formája.

Magyarországon 1762-ben engedélyezték a „génuai játékot”, a szervezés koncesszióját az az Octavio Cataldi gróf szerezte meg, aki az osztrák lottót is „bérelte”. A sorsolásokra kezdetben Pozsonyban, Budán és Temesváron került sor, de a játék sokáig nem lett annyira népszerű, mint tőlünk nyugatabbra – talán azért is, mert Bécsből szervezték.

A mohácsi csata, mint nyerőszám

A magyar lottón egyébként nem lehetett öt számra fogadni, a legmagasabb nyereményt az úgynevezett terno, azaz a három megtett szám kihúzása fizette. Ugyan gépi sorsolás és közjegyző még nem volt, a sorsolás tisztaságára azért nagyon ügyeltek, például a golyókra felfestett számokhoz is úgy mérték ki a festéket, hogy ne legyen különbség az egyjegyű és a kétjegyű számok súlya között. A húzás pedig „hatósági vegyes felügyelet alatt, minden csalhatás és csalathatás tökéletes kizárásával, nyilvánosan az összegyűlők szeme láttára és ártatlan gyermekek által megy végbe”.

Az 1848-as forradalmi kormány betiltotta a „bécsi” játékot, de a kiegyezés után már kifejezetten hazafias cselekedetnek számított a lottózás, mivel 1868-ban a szervezés állami monopólium lett, így a bevételek egyenesen az államkincstárba folytak be. Ezek azonban két nevezetes alkalommal is jóval soványabbak voltak a szokásosnál: az 1870-es válság idején rengetegen játszották meg a vészterhes 15-2-6 (azaz a mohácsi csata 1526-os évszámát), a millenniumi ünnepségek bejelentésekor pedig a 18-9-6 volt hasonlóan népszerű. Mindkétszer kijöttek a számok, és a terno közel 5000-szeres nyereményén sokan osztozhattak.

Álmodik a nyomor

Ettől függetlenül, ahogy mindig, a lottó elsősorban nem a játékosok, hanem a szervező zsebét gyarapította – ráadásul a legnagyobb tömegben a legszegényebbek játszottak, akik utolsó reményüket fektették a szelvénybe. „Ma húzás napja van. Ott áll a lutri egész törzsközönsége a számok előtt, családapák, akik utolsó forintjukat egy nappal előbb a terno reményében remegő kézzel rakták be a lotteriába, […] napszámosok, akik heti keresményük felét vagy harmadát ismét eredménytelenül látják odaveszni Moloch oltárán… Egy darab fővárosi nyomor az, ami a lottó-gyűjtödékben hétről hétre merev következetességgel játssza le magát” – írja Móricz Zsigmond, és véleményét sokan osztották.

A felháborodás következtében 1897-ben betiltották a lottót, helyette a holland mintára szervezett osztálysorsjáték indult el. A drágább, viszont több eséllyel kecsegtető játék sorsolásait rövid szünetekkel (1914-ben a háborúra való tekintettel felfüggesztették a húzást, de a közvélemény nyomására egy évvel később újraindították) egészen a második világháború végéig megtartották.

A kommunista hatalomátvétel után az ehhez hasonló szerencsejátékokat betiltották, helyette a kötelezően megvásárolt békekölcsön-kötvények sorszámaival lehetett nyerni a szerencséseknek. A lottó 1957-ben Kádár János utasítására tért vissza, egyesek szerint abban a reményben, hogy ez is eltereli majd az emberek figyelmét a forradalom utáni megtorlásokról. Az első öttalálatost egyébként már a 6. héten, özv. Ring Sándorné elérte, aki az akkoriban csillagászati 855 ezer forintot nyerte meg gyermekei és saját életkorának megjátszásával.