90 éves lenne A nagy utazás szerzője
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Az 1923. december 10. született Jorge Semprún A nagy utazás című regénye amellett, hogy a világirodalom egyik alapműve, a második világháború iránt érdeklődőknek is kötelező olvasmány. Minthogy a cselekmény alapja önéletrajzi ihletésű, mindenki tudja az íróról, hogy megjárta a német koncentrációs táborokat: 1943 és 1945 között a buchenwaldi tábor foglya volt.
Ez már nem az első alkalom volt Semprún életében, amikor politikai meggyőződéséért büntették: családja akkor kényszerült francia emigrációba, amikor Franco megnyerte a spanyol polgárháborút. Diplomataként szolgáló apja ugyan inkább polgári liberális nézeteket vallott, az ifjú Jorge azonban hamar a radikális baloldal vonzásába került. Belépett a Spanyol Kommunista Pártba, Franciaország náci megszállása után pedig az ellenállásban is szerepet vállalt – ezzel is váltotta meg jegyét a maga nagy utazására.
1953 és 1962 között illegalitásban működő pártjának szíve-lelke volt, részt vett a párt újjászervezésében, kiemelkedő szerepét 1956-ban végrehajtó bizottsági tagsággal honorálták. Később aztán a kommunizmusból is kiábrándult. Először az 1956-os lengyel és magyar felfordulás rendítette meg világnézetének alapjait, majd 1964-ben a párt politikájának kritizálása után kizárták a Spanyol Kommunista Pártból. A végső kiábrándulást az 1968-as prágai tavasz eltiprása hozta meg számára. Ramon Mercader második halála című regényében aztán nyilvánosan le is számolt a bolsevizmussal, persze ettől még továbbra sem térhetett haza Spanyolországba, egészen a Franco-rezsim bukásáig.
Második karrier
Amikor ez 1988-ban végre bekövetkezett, Semprún ismét politikai szerepet vállalt: három évig, 1991-ig Felipe González szocialista kormányának a kultuszminisztereként szolgált. „Nem tudom, hogy igaz-e, de ő azt mondta, ez volt a legnagyobb öröm életében. Nem egyszerűen hazatérhetett, hanem részt vehetett az ország újjáépítésében. Kitűnő miniszter volt, képes volt meglátni és megérteni egy dolog számos különböző értelmezését” – mondta róla az egykori kormányfő Semprún 2011-es halála után.
Regényei és novellái, valamint politikai aktivitása mellett filmforgatókönyveket is írt, Costa-Gavras görög filmrendező két, politikai tárgyú filmjének elkészítéséhez is hozzájárult. Ebből a szempontból 1970 nevezetes év volt a számára: ekkor készült el a Vallomás, és az előző évben bemutatott Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című film forgatókönyvéért a rendezővel közösen Oscar-díjra jelölték.