Így lopta el Hitler a karácsonyt

További Történelem cikkek

Miközben a Harmadik Birodalom sokat merítkezett a kereszténységből, vezetője egy olyan figura volt, akinek messiási látomásai voltak, saját dogmákkal és rituálékkal. Hitler azonban nem akarta vallásivá tenni politikai mozgalmát. A náciknak kettős érzelmeik voltak a vallással kapcsolatban, a párt tagjai között voltak katolikusok és protestánsok is, voltak ateisták, és olyanok is, akik azt vallották, hogy Jézus nem zsidó volt, hanem árja. Sőt, akadtak olyanok is, akik le akarták rombolni a katolikus egyház erejét és SS-tagokat küldtek a szemináriumokra.

Hitler katolikusként nőtt fel, de felnőttként közelebb érezte magához a német protestáns tanokat. Egy alkalommal panaszkodott is azokra a nácikra, akik ideológiát akartak a párt köré húzni:

„Ha csak arra gondolok, hogy egy nap egy SS-szent lehetek! El tudják képzelni? Biztos forognék a síromban.”

Hitler inkább a pángermán ideológia elterjedését preferálta, a rassz és a nemzet emelkedett volna mindenki fölé, egyesítve a különböző keresztény irányzatokat. A vallási ünnepek ebben egyrészt segítették, de hátráltatták is. Néhány keresztény tanítás egyáltalán nem volt összeegyeztethető a náci ideológiával. Ilyen például az, hogy egy zsidó férfi volt Isten fia. Ugyanakkor a vallási ünnepek „mozgósították a nemzeti szocializmus spirituális és emocionális erejét” – ezt a párt propagandistája, Hannes Kremer fogalmazta meg így.

A karácsony volt az egyik legfontosabb ünnep a német keresztényeknél, tökéletes célpontot kínálva a náciknak, hogy a maguk képére alakítsák azt. Röviddel hatalomra kerülésük után már a szőke, kék szemű árják nordikus mitológiához kapcsolódó hagyományait ünnepelték, olyanokat, amelyek megelőzték a kereszténységet. (A nordikus rasszt a huszadik században alkották meg antropológusok, a nácik előszeretettel használták a kifejezést).

A karácsony közelsége a téli napfordulóhoz megkönnyítette a nácik dolgát, hogy az ünnepet a kereszténység előtti időkhöz kössék (ahová egyébként az ünnep gyökerei valóban visszanyúlnak). A németek hagyományosan szentesteként emlegetik a karácsonyt, de a nácik jobban szerették a Julfest és a Rauhnacht kifejezést. Mindkettő a hideg és sötét téli éjszakákra emlékeztette a németeket, és persze a nap visszatérésére. Az üzenet világos: az első világháború utáni nehéz éveknek vége, a megváltást nem Jézus, hanem a Führer hozta el.

Ahol csak lehetséges volt, a keresztény jelképeket náci jelképek váltották fel. A karácsonyfára is horogkeresztes függőket és napkorongokat tettek, még a hagyományos karácsonyi énekeket is átírták. A nácik tömeges megemlékezéseket szerveztek országszerte. Maga Joseph Goebbels is megjelent egy-egy ilyen ünnepségen Berlinben és Mikulásnak öltözve ajándékot osztogatott a gyerekeknek.

Mert a Mikulás létezett a náci propagandában is: ő hozta az ajándékot a jó nemzeti szocialista gyerekeknek. Persze nem Szent Miklós püspök képében jelent meg, hanem a viking Odin istenhez hasonlatosan, fehér lovon lovagolja körbe a világot és hirdeti a téli napforduló eljövetelét. A náci időkben is megmaradt az ajándékozás szokása, a családtagok, kollégák ajándékozták meg egymást.