Huba
17 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Veszélyben a norvég fatemplomok

2014.01.14. 12:00
Norvég történészek és restaurátorok dolgoznak az ország híres dongatemplomainak megőrzésén, amelyek a viking örökség továbbélésére is új fényt vethetnek.

Nyugat-Európa legritkább, történelmi jelentőségű épületei közé tartoznak a 12. század környékén épült fatemplomok, amelyek a vikingek korába és a kereszténység skandináv felvételének kezdeti időszakaiba is bepillantást engednek. A becslések szerint egykor akár ezer norvég dongatemplom is épülhetett, mára azonban mindössze 30 maradt fenn, ezek állapota is egyre romlik, a szakértők emiatt napjainkban újabb erőforrásokat próbálnak mozgósítani annak érdekében, hogy a következő nemzedékek is megismerhessék e páratlan építészeti emlékeket.

A látványos épületek között akadnak egészen kicsik – mindössze 4 méter széles és 6 méter magas építmények –, de 40 méter magasra nyújtózó nagyobb alkotások is. Legtöbbjük kőlábazattal rendelkező faszerkezet, azaz nem rendelkezik a mai épületekhez hasonló alapozással. Közülük talán a legimpozánsabb a 26 méter magas, 20 méter hosszú heddali fatemplom, amely Norvégia délkeleti részén található, továbbá a legrégibb ilyen típusú, ma is álló épület, az urnesi dongatemplom, amely kelta, viking és román építészeti hatásokat is felmutat. Bár kívülről általában összetett építményeknek tűnnek, valójában egyemeletesek, ám a zsindelyes tetők több szinten helyezkednek el.

A norvég kormány felügyelete alá tartozó Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság az elmúlt két évben 10 darab, a 12. és a 14. század közé datálható fatemplomon végeztetett állagmegóvási munkákat. A megelőző években további fatemplomok is sorra kerültek. A szakemberek elsősorban arra koncentráltak, hogy tartós anyagokkal erősítsék meg a templomok külső felületeit, kicseréljék a tetők rohadó elemeit, és megállítsák a szentélyek fokozatos süllyedését.

Két esetben hatalmas emelőszerkezet segítségével 30 centiméter magasba emelték az egész építményt, hogy a szakértők megvizsgálhassák és kijavíthassák a kőből készült lábazat hibáit. Mintegy tucatnyi építmény állapotának felülvizsgálatára 2015-ben kerül sor, amelynek keretében kiértékelik az eddigi eredményeket és határoznak a további legszükségesebb teendőkről.

Régészeti leletek

A legrégibb dongatemplomra utaló régészeti bizonyítékok Jelling egykori dán királyi székhelyen, körülbelül az időszámításunk szerinti 965-ből kerültek elő. Ennek különlegessége, hogy döngölt földdel rögzített tartógerendákat tartalmazott a később általánossá vált kőlábazat helyett.

Az első különálló fatemplom 1080 körül épült Norvégiában (erről szintén régészeti leletek tanúskodnak), a legnagyobbak pedig 1130 után keletkeztek. Ebben az időszakban a helyi előkelők templomok és apátságok alapításával igyekeztek egymást túlszárnyalni és hatalmukat, gazdagságukat demonstrálni.

Mivel a skandináv fenyvesek kimeríthetetlennek látszó bőségben árasztották a karcsú, egyenes és jó építészeti tulajdonságokkal bíró szálfákat, természetes volt, hogy ezeket használták alapanyagként, beszerzésük és feldolgozásuk ugyanis olcsóbb volt, mint a nyugat-európai kőtemplomok építőanyaga.

A viking hajóépítési tradíciók, a képzett fafaragók jelentős száma szintén kedvezett a fatemplomok elterjedésének. Az épületek különleges értékét azonban a rendkívül sok időt és munkát igénylő fafaragások adják meg, amelyekről Erla Bergendahl, az Oslói Egyetem középkori művészettörténet professzora így nyilatkozott: „A középkori dongatemplomok görbe vonalú faragványai – valamint az elkészítésükhöz szükséges szakértelem – szinte bizonyosan a kereszténység felvétele előtti időszakra, a viking hagyományokra vezethető vissza.” Szintén ez a tradíció lehet a forrása az egyes fatemplomok tetőgerincén megfigyelhető sárkányfejes díszítéseknek.

„Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a középkori építészet kivételes alkotásait, a norvég fatemplomokat megőrizzük a következő generációk számára is – hangsúlyozta Sjur Mehlum, a norvég Kulturális Örökségvédelmi Hatóság vezető restaurátora. – A jelenleg is zajló állagmegóvási program nélkül ezek az építészeti remekművek tíz éven belül elpusztulnának.”