Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Boldog születésnapot, Vatikán!

2014.02.11. 16:07
85 éve ismerte el Olaszország Vatikán Állam szuverenitását a lateráni egyezményben. Bár a szerződést Mussolini szája íze szerint fogalmazták, módosításokkal ugyan, de kiállta az idő próbáját.

A pápai állam gyökerei még az egységes Római Birodalom idejébe nyúlnak vissza. A kereszténység elterjedését, és különösen államvallássá tételét követően a megtért római előkelők számos földterületet ajándékoztak a pápáknak. Valódi, független állam vezetője viszont csak a Nyugat-római Birodalom bukása utáni zavaros időkben vált, amikor Kis Pippin frank uralkodó 756-ban Szent Péter apostolnak adományozta a seregei által elfoglalt Közép-Itália területeinek jelentős részét.

A Rómától északon egészen a Pó folyó torkolatáig terjedő Pápai Állam fontos bevételeket biztosított az egyházfőknek. Válságok és megszállások ellenére egészen a 19. századig nagyjából változatlan területen létezett az állam, és még Napóleon itáliai uralmát is túlélte, noha a francia császár 1808 és 1810 között nemes egyszerűséggel Franciaországhoz csatolta a nagy részét.

Katasztrofális pénzhiány

Az olasz egység azonban már végzetes csapást hozott: a pápa uralma először csak Róma környékére szorult vissza, az Örök Várost is csak a francia védnökség mentette meg. Miután a franciák 1870-ben kivonultak, II. Viktor Emánuel király parancsára az olasz csapatok szeptemberben megszállták Rómát. A pápa, IX. Piusz nem fogadta el a helyzetet, és magát a Vatikán foglyának nyilvánítva bezárkózott palotájába.

Az olasz állam és a pápák viszonya egészen az 1920-as évek második feléig fagyos maradt. A rendezésről szóló tárgyalások megkezdésére XI. Piusz pápát főként a Szentszék anyagi gondjai szorították rá, de a Mussolini vezette fasiszta kormánnyal való alkudozás így is közel három évig tartott.

A végül 85 évvel ezelőtt, 1929. február 11-én megkötött lateráni egyezmény garantálta a Vatikán szuverenitását és azt, hogy az olasz állam nem szól bele a pápaválasztásba, ugyanakkor Rómát Olaszország fővárosának nyilvánította. Meghatározta a Vatikán területét, illetve azt, hogy ezen kívül mely birtokok és épületek maradtak a Szentszék tulajdonában. A pápa összesen közel kétmilliárd líra kárpótlást kapott – igaz, ez értékében kevesebb volt, mint amennyit az olasz kormány még 1871-ben felajánlott.

Az egyezmény ezen felül rendezte az olasz állam és az egyház viszonyát is, a római katolikus vallást Olaszország egyetlen államvallásának nyilvánítva (ezt utólag módosították). Az egyház felügyelete alá kerültek a házassági ügyek, kötelezővé tették a hittan oktatását, viszont a papok politikai szerepvállalását megtiltották.

A római kérdés tehát megoldódott, a lateráni egyezmény pedig – annak ellenére, hogy azt valójában a Duce, és nem a hivatalos aláíró, III. Viktor Emánuel kötötte – kiállta az eltelt évtizedek próbáját, néhány módosítás ellenére ma is ez képezi a Vatikán jogi helyzetének alapját.