Lázár, Olimpia
-6 °C
-3 °C

Tuva mától velünk lakik

Déjà vu Krím

000 Par2705086
2014.03.21. 14:19 Módosítva: 2014-03-21 14:19:29
Népi bölcsesség, hogy a történelem ismétli önmagát. Főleg akkor, ha kap hozzá némi segítséget. Kis különbségek és hatalmas hasonlóságok az 1920-as évek tuvai, az 1940-es évek balti, és a mostani krími történések között.

Oroszország etnikailag, történelmileg nem egységes ország ma sem, és főleg nem volt az a történelem korábbi szakaszában. Az Oroszországi Föderáció sok kisebb közigazgatási, területi egységből áll össze: köztársaságokból, határterületekből, területekből, autonóm körzetekből, két szövetségi jelentőségű városból és egy autonóm területből.

A különböző területek eltérő módszerekkel kerültek a mostani Oroszországhoz. A 83 különálló egységnek sokféle története van, így nem meglepő, hogy találni közöttük olyat, aminek megszerzése kísérteties hasonlóságot mutat a mostani krími helyzettel – még ha nem is élt mindenhol ugyanakkora orosz kisebbség. 

Bábok

Az Orosz Föderáción belül van egy aránylag kicsinek számító terület, a 306 ezer lakost számláló Tuva Köztársaság. Kínai források azt állítják, Kína most azért hallgat Ukrajna megcsonkításával kapcsolatban, mert bár aránylag jó viszonyban vannak, Oroszország már vett el területet tőlük, az ukránokon is használt módszerrel. Az állítás azonban csak részben igaz.

Tuva 1911-ig a Mandzsu Birodalom része volt Mongóliával együtt. Miután a birodalom hatalmát megdöntötte a kínai forradalom (Kuomintang), Tibet és Mongólia függetlenné vált, de örömük nem tartott sokáig.

Kína 1919-ben megtámadta Tuvát, ekkor először a fehér oroszok Unger báró vezetésével, majd később a Vörös Hadsereg verte ki a kínaikat Külső-Mongólia területéről, ahol megalakult a független Mongólia. Belső-Mongólia azóta is kínai gyarmat. Tuva – vagy ahogy korábban mongulul hívták, az Urianhai Terület – már 1914-től orosz protektorátus alatt állt a Szajan hegységben élő orosz aranybányászok miatt.

  – tudtuk meg Somfai Kara Dávidtól, az MTA Néprajztudományi intézetének etnológusától. Nem újdonság tehát az orosz (akkor még szovjet) érdekek védelme szólam sem. 

A kutató elmondása szerint a szovjetek 1921-ben de facto is kiszakították Tuvát Mongóliából, ahová korábban tartozott 1207-es megszállása óta (még Csingizs kán legidősebb fia, Dzsocsi foglalta el). 

Népszavazás nem volt, mint most Ukrajnánál, az eseménysor többi része viszont igen hasonló: a parlament felső háza, tulajdonképpen a kommunista vezetők döntöttek az egyesülésről.

Ismerős? 2014. március 16-án Szergej Akszjonov krími miniszterelnök azt mondta, a krími parlament hétfői ülésén kérvényezni fogja Putyintól, hogy a Krím az Orosz Föderáció része lehessen. Egy krími delegáció pedig Moszkvába repül tárgyalni. Emlékeztetőül: február 27-én fegyveresek szállták meg a Krími Autonóm Köztársaság Legfelső Tanácsának épületét, lemondott az addigi miniszterelnök, Anatolij Mohiljov, ezután választották meg  Akszjonovot.

Nem nyugodtak bele

Bezárták

Tuva megszerzése után a területet évekig elszigetelték. Diószegi Vilmos etnológus volt az első magyar akit a szovjet korban, 1958-ban, 15 évvel az annektálás után Tuvába engedtek.

A kínai Kuomingtang által vezetett Kínai Köztársaság se Külső-Mongólia se Tuva elszakadását, illetve az utóbbi bekebelezését nem fogadta el, ezért a tajvani térképeken a mai napig Mongólia és Tuva területe Kína részét képezik. A kutató szerint Tuva annektálását hivatalosan egyetlen ország sem ismerte el, ebben is hasonló a helyzet Krímhez: egyelőre csak az oroszok ismerik el önálló egységként. 

Így jött létre Tannu (vagy Tangdi) Tuva néven egy bábállam. „1944-ben aztán Sztálin úgy annektálta az Oroszországi Föderációba, hogy erről még népszavazást sem tartottak, csak a helyi kommunista vezetés központi bizottsága hozott egy határozatot. Ami természetesen alkotmányellenes volt” – mondja a kutató.

A rendszerváltás azóta megtörtént, a Szovjetunió összeomlott, és sok helyi tuvai ma sem ismeri el ennek a pártbizottsági határozatnak az érvényességét. Az SZU megszűnése után az akkori párthatározat alapján az önálló Tuva az Oroszországi Föderáció úgynevezett autonóm területe lett.

A balti államok bekebelezése

Nem a tuvák jártak egyedül Ukrajnához hasonlóan. Érdekes a balti államok sorsa is:  az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási megállapodásokat erőltetett Észtországra, Lettországra és Litvániára. A kölcsönös segítségről mi magyarok is nagyon jól tudjuk, hogy ez a gyakorlatban az ország megszállását jelentette, és haderejének felhasználását a szovjet érdekek védelmében.

25 ezer katona ideiglenes állomásoztatása elég nagy nyomás volt ahhoz, hogy az országok összeroppanjanak:  

1940. június 15-én és 16-án a lett, észt és litván nagyköveteknek példa nélkül álló 8-10 órás lejáratú ultimátumot adtak át,

amelyben kommunista kormányok felállítását, valamint nagy létszámú szovjet haderő beengedését követelték. Egyelőre az ukránoknál egyik sem ismétlődött meg, de állítólagos ultimátumok már a konfliktus kirobbanása óta röpködnek.

Természetesen mind a három ország belement a bábkormányok felállításába, nem volt más választásuk. Kinevezték a kommunista helytartókat is: Észtországban Zsdanov, Lettországban Visinszkij, Litvániában pedig Dekonozov.

Az ezután rendezett választások eléggé hasonlítottak a krími népszavazásra:  a jelöltek 99 százalékos győzelmét arattak (csak egyre lehetett szavazni)A létrejött, népinek nevezett parlamentek azonnal kérték a Szovjetunióhoz való csatlakozást. A kérést elfogadták.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!