Nándor
9 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

160 éve kezdődött a japán csoda

2014.03.31. 16:32
A 160 évvel ezelőtt kötött kanagavai egyezménnyel Japán először csak Amerika, majd a többi nyugati hatalom előtt is megnyitotta kapuit az elzárkózás hosszú évszázadai után, az Osztrák-Magyar Monarchiával például 1869-ben kötött szerződést. A meglehetősen egyoldalú, csak a nyugati érdekeket figyelembe vevő egyezmények azonban Japán modernizációját és a 20. századi japán csodát is beindították.

Miután a nagyhatalmak figyelme a 19. században egyre inkább Ázsia felé fordult, a térség nagy múltú államai sem kerülhették el sokáig a sorsukat. A térség hagyományosan legerősebb hatalma, Kína már az első ópiumháborútól (1839–1842) kezdve félgyarmati sorba süllyedt, miközben Oroszország a Szahalin-szigeten vetette meg a lábát, Délkelet-Ázsiában pedig a francia befolyás erősödött meg.

Japán földrajzi elhelyezkedése, szigorú elzárkózása és viszonylagos gazdasági értéktelensége miatt még néhány évig háborítatlan maradhatott, és amikor mégis megjelentek az első nyugati hadihajók a partjainál, ezeken nem brit vagy francia, hanem a szárnyait próbálgató, nemrég még szintén gyarmati sorban senyvedő új hatalom, az Egyesült Államok zászlói lobogtak.

A Tokiói-öbölbe 1853-ban hívatlanul beállító fekete hajók, azaz két, gőzzel hajtott hadihajó Filmore elnök parancsára vette célba a felkelő nap országát, és első körben még megelégedtek a puszta megjelenésük jelentette fenyegetéssel. Matthew C. Perry kapitány tárgyalni akart az ország vezetőivel. Amikor ezt a Kómei császár helyett a tényleges hatalmat gyakorló Tokugava Iejosi sógun megtagadta, Perry katonákkal szállt partra, és közölte, hogy Filmore elnök levelének átvételére akár fegyverrel is kényszeríti a sógunt. Miután átadta a kereskedelmi és diplomáciai szerződés kötésére felhívó írást, Perry elhajózott.

A rettegő sógun

Egy évvel később aztán kilenc hajóval tért vissza a tárgyalások folytatására, és hogy a kölcsönös jóindulatot biztosítsa, rögtön Ugara (az egy évtizeddel később Tokiónak átnevezett japán főváros, Edo kikötője) előtt vonult fel, ágyúit a városra szegezve. A sógun annyira megrémült, hogy még a császár véleményét is kikérte, mielőtt belátta, hogy kénytelen tárgyalóasztalhoz ülni.

A nyilván igen kellemes hangulatú megbeszélések végén, 160 évvel ezelőtt, 1854. március 31-én a felek megkötötték a kanagavai egyezményt, amely alapján az amerikai hajók előtt megnyílt két japán kikötő, illetve egy amerikai konzulátus is létesült Simoda városában. E dátumtól szokás a japán elzárkózás végét számolni, azonban az igazán lényeges pontokat négy évvel később, a Harris-szerződés néven emlegetett egyezményben fektették le: ekkor adtak a japánok koncessziós jogokat az amerikai kereskedőknek, emellett belementek, hogy amerikai állampolgárok kihágásai ügyében saját hatóságaik nem járhatnak el, ráadásképpen pedig a behozott amerikai árukra minimális vámokat szabtak csak ki.