Júlia, Rita
13 °C
26 °C

160 éve kezdődött a japán csoda

2014.03.31. 16:32
A 160 évvel ezelőtt kötött kanagavai egyezménnyel Japán először csak Amerika, majd a többi nyugati hatalom előtt is megnyitotta kapuit az elzárkózás hosszú évszázadai után, az Osztrák-Magyar Monarchiával például 1869-ben kötött szerződést. A meglehetősen egyoldalú, csak a nyugati érdekeket figyelembe vevő egyezmények azonban Japán modernizációját és a 20. századi japán csodát is beindították.

Miután a nagyhatalmak figyelme a 19. században egyre inkább Ázsia felé fordult, a térség nagy múltú államai sem kerülhették el sokáig a sorsukat. A térség hagyományosan legerősebb hatalma, Kína már az első ópiumháborútól (1839–1842) kezdve félgyarmati sorba süllyedt, miközben Oroszország a Szahalin-szigeten vetette meg a lábát, Délkelet-Ázsiában pedig a francia befolyás erősödött meg.

Japán földrajzi elhelyezkedése, szigorú elzárkózása és viszonylagos gazdasági értéktelensége miatt még néhány évig háborítatlan maradhatott, és amikor mégis megjelentek az első nyugati hadihajók a partjainál, ezeken nem brit vagy francia, hanem a szárnyait próbálgató, nemrég még szintén gyarmati sorban senyvedő új hatalom, az Egyesült Államok zászlói lobogtak.

A Tokiói-öbölbe 1853-ban hívatlanul beállító fekete hajók, azaz két, gőzzel hajtott hadihajó Filmore elnök parancsára vette célba a felkelő nap országát, és első körben még megelégedtek a puszta megjelenésük jelentette fenyegetéssel. Matthew C. Perry kapitány tárgyalni akart az ország vezetőivel. Amikor ezt a Kómei császár helyett a tényleges hatalmat gyakorló Tokugava Iejosi sógun megtagadta, Perry katonákkal szállt partra, és közölte, hogy Filmore elnök levelének átvételére akár fegyverrel is kényszeríti a sógunt. Miután átadta a kereskedelmi és diplomáciai szerződés kötésére felhívó írást, Perry elhajózott.

A rettegő sógun

Egy évvel később aztán kilenc hajóval tért vissza a tárgyalások folytatására, és hogy a kölcsönös jóindulatot biztosítsa, rögtön Ugara (az egy évtizeddel később Tokiónak átnevezett japán főváros, Edo kikötője) előtt vonult fel, ágyúit a városra szegezve. A sógun annyira megrémült, hogy még a császár véleményét is kikérte, mielőtt belátta, hogy kénytelen tárgyalóasztalhoz ülni.

A nyilván igen kellemes hangulatú megbeszélések végén, 160 évvel ezelőtt, 1854. március 31-én a felek megkötötték a kanagavai egyezményt, amely alapján az amerikai hajók előtt megnyílt két japán kikötő, illetve egy amerikai konzulátus is létesült Simoda városában. E dátumtól szokás a japán elzárkózás végét számolni, azonban az igazán lényeges pontokat négy évvel később, a Harris-szerződés néven emlegetett egyezményben fektették le: ekkor adtak a japánok koncessziós jogokat az amerikai kereskedőknek, emellett belementek, hogy amerikai állampolgárok kihágásai ügyében saját hatóságaik nem járhatnak el, ráadásképpen pedig a behozott amerikai árukra minimális vámokat szabtak csak ki.